Vona győzelmet vízionál.

Hetek óta nem hagy nyugodni egy gondolat, hetek óta próbálom kiegyenesíteni az összegubancolódott szálakat, és hozzá tenni azokat, amik elkallódva fekszenek itt-ott.

A politikai helyzet olyan gyorsan változik, lassan követhetetlen és bele is un az átlag polgár, naprakész legyen. Sodródik az árral, a végén észre sem veszi, már régen ott áll, ahol elvei szerint semmi keresnivalója nincs.

Hozzáedződtünk, az MSZP közvetlen és közvetett befolyása alatt álló rétegből naponta legalább egy durva korrupciós ügy kipattan, lassan elfogadjuk, az MSZP is megszűnik létezni, mint ahogy az SZDSZ megszűnt.

A konzervatív MDF a maga liberális Bokrosával és szövetséges SZDSZ fantomjával egyre kevésbé éri el azt a szintet, bejusson a parlamentbe.

Gyakorlatilag csak a jobboldal maradt, amit azért még ural a FIDESZ, mint Orbán-párt, de mivel nem mer kockáztatni, a megszólalásokkal is csínján bánik, így a kommunikációból is szép lassan kikopik. Mellette minden erejével a szocialisták megsemmisítésére játszik, ám nem veszi észre, ahány kieső csontváz onnan, annyival több átálló szavazó, de Jobbikra szavazó. Egy volt szocialista soha nem fog a Fideszre szavazni, vagy el sem megy, ami legalább akkora baj, mint az, hogy akkor inkább már a Jobbikot választja.

Közben látva a szélsőjobb napról-napra növekvő erejét, az eddig teljesen elnyomott, az orbáni egyszemélyi pártdiktatúrát szívó és avval már torkig telített, pozícióban lévő Fidesz katona kezd besokallni, és azt mondja, nem leszek többé Orbán bábja. Marad független, szinte esély nélkül, vagy átáll? Átáll.

Szubjektív meglátásom, hogy a Jobbik támogatói így napról napra nőnek és valószínűleg nem a levegőbe beszél Vona, amikor már győztesnek vizionálja magát.

Vonáék már régen Orbántól viszik a szavazókat.

Vona valamire alapozza ezt, és itt gondolkodtam el, képzeletbeli sakkot játszva, amihez természetesen hozzátartozik, elég gyatra sakkozó vagyok. Így aztán csak – mint nálam szokás – egy fikció, amit felvázolok, és senkit nem szeretnék meggyőzni arról, igazam van. Ez csak egy játék, egy sakk játék.

A sakkban van a királynő, aminek szerepe Vonára van osztva, vannak a gyalogok, akik szintjüket tekintve az elvakult, betanult szemináriumi szövegeket hitvalló, megmozdulásaikon erőt fitogtató harcos réteg.

Ennyi látszik, ha ehhez még egy-két nevet hozzáteszünk, akik prezentálva vannak, akkor sem áll össze a sakkfigurák mindent meghatározó része. A királynő védtelen, a gyalogot seperc alatt leütik, a valódi védők és elvi harcosok, a futó, a huszár, a bástya. Kik ők? Hol vannak?

A Jobbik éves költségvetése alig több, mint hatszázezer forint. Ezt még a jobbikosok sem hiszik el, de könnyen támadnak azzal, és a FIDESZ, és az MSZP, és a ...Nem is ez az érdekes, mert ma az ország egyik legnagyobb problémája, épp a teljesen sötét pártfinanszírozás.

Hogy mi az érdekes? Ki könyvel Vonáéknak? Nem, most nem érdekel az a jó pénzért megvett kis stróman könyvelő, aki a hivatalos könyvelést csinálja. Hol van az a könyvelő(cég), aki a valós bevételeket, támogatásokat könyveli? Aki tudja és intézi ezeknek a támogatásoknak a megérkezését, a támogatók helybeliségét, nevét, és minden ehhez kapcsolódó dolgot? Tudatos elkotyogásokból hallhattunk érdekes finanszírozásról, de megnézve a tavalyi Jobbik programot, van még pár szóba jöhető támogató. Érdekes megnézni, mi a közös nevező a szoros kapcsolat kialakítására jelölt országok között. (Érdekes módon, ez már akkora érdeklődést váltott ki bizonyos hírszerző cégeknél, hogy idénre módosíttatták a programot, ahol az eredetileg megnevezett országokat javarészt átírták. Ez ilyen könnyen megy?) És akkor még nem beszéltünk a hazai rejtőző érdekcsoportokról.

Mi az, amit a nevezett országok cserébe várnak Vonától? Mi az, amit a nevezett érdekcsoportok várnak cserébe Vonától?

Ha tudnánk a pontosan a finanszírozók megnevezését és összegeket, akkor következtethetnénk a válaszra is. Ehhez kéne megtalálni a valós könyvelés sakkfiguráját, a bástyát.

Hol van az a csapat, aki szervezi és intézi valóban kimagasló képességeivel, hogy egyre komolyabb arányú szavazati támogatókat szerezzen a pártnak?

Ez a csapat egész biztosan nincs ott a Jobbik rendezvényein, ez a csapat nem kiabálja a világba, hogy „szebb jövőt!”, ez a csapat nem tűrheti meg maga mellett a jobbik gyalogokat, hiszen intellektuálisan magasan feléjük tornyosul, ráadásul a gyalogokat csak időleges eszközként tartja a Jobbik, amint hatalomra jut és megerősödik, nem égeti tovább magát velük. Hol van a tökéletes stratégiát és hozzá precízen illeszkedő taktikát kidolgozó értelmiség? Hol vannak azok, akik ilyen tökéletes bla-bla programot dolgoztak ki, hogy hülyítésre mikro pontossággal alkalmas legyen? Háttérben és titokban kell maradjon ez a csapat, de valahol van mégis és manipulatív módon irányítja a tudatot, mellette kommunikál egymással és elemez, majd újratölt, ennek a csapatnak sajátos nyelvezete kell, hogy legyen. Erről a csapatról nem derülhet ki, miért is állt össze. De valójában mi a cél? Ha tudnánk ez a csapat hol van, kikből áll, mit is vár cserébe, talán következtethetnénk arra, mi a cél?

Ha megtalálnánk ezt a csapatot, előttünk lennének a futók.

És akkor már csak a huszár maradna rejtve. Mert az információk megszerzéséhez, továbbításához, a támogató/k közti kapcsolattartáshoz ők kellenek, a logisztika. Ha megtalálnánk a huszárokat, teljes kép tárulna elénk.

Csak egy kérdés maradna.

Ténylegesen ki a király???

Ha viszont felesleges sakkoznom, mert valójában az említett gyalogok töltik be a bástya, a futó, a huszár szerepeket, a maguk szellemi, mentális kapacitásával, ha valójában a bla-bla a program és Vona a király, akkor Isten óvja hazánkat Vona víziójától.

2010. 03.11.

Ha nekem valaha eszembe jutott volna a Jobbikra szavazni, és választ találnék a feltett kérdésekre, pánikszerűen menekülnék még a Fidesztől is, mert azt azért tudjuk, Vona Orbán embere volt, akkor pedig Orbán többet tudhat mindnyájunknál. Ezt a tudását pedig szépen lassan kezdi csepegtetni a köztudatba, de éppen csak annyira szándékozik adagolni, a saját kétharmada meglegyen, azt is csak nagyon óvatosan. Hogy miért csak annyit, hogy miért az óvatoskodás? Ezen érdemes elgondolkodni.

Ugyanakkor fel sem merülhet, hogy még most is azonos a tanácsadói-szponzori kör, hiszen szemmel látható, a Jobbik stratégiája szocio-pszichológiai szempontból tökéletesen felépített, míg ezt a Fidesz nem mondhatja el magáról. Egy ilyen választási stratégia ára nem hatszázezer, vagy millió. Nagyságrendekkel több. Vajon ki, és mikor nyújtja be a számlát, és mit kell érte teljesíteni?