Újraközlés, a poszt témája: az emberek láthatatlan és kéretlen átprogramozása a globális hatalom érdekeinek megfelelően már a gyermekkorban elkezdődik.
Újraközlés, a poszt témája: az emberek láthatatlan és kéretlen átprogramozása a globális hatalom érdekeinek megfelelően már a gyermekkorban elkezdődik.
Kezdetben volt a jó kis Barbie baba, akinek már a születésnapja is érdekes. Barbie 1959. március 9-én született, meglehet, ha egy nappal hamarabb mutatják be, a nők jogainak nemzetközi napján, március 8-án, azonnali támadás indul ellene, de így akkor ez elmaradt.
Barbie lassan 53 éves lesz és - nem tudom kinek tűnt fel - semmit nem változott, legalábbis nem akar változni azon nők mentalitása, akiket végigkísért életükben ez a kis „játékszer”. Akiknek a szocializációs meghatározójává vált, ma is, ötven körüli nőként is szemellenzővel követik a divatot, feszes bőrcuccokat vesznek és feszes bőrt a plasztikai sebésznél, a Barbie baba botax nővé vált. Nem csak a külsőségekben botaxosak, természetes igényük a „ugye, milyen jó nő vagyok?” mellett, a „nekem ez jár” és a legelőkelőbb helyen az ÉN szerepel. „Szeresd magad”...”neked ez jár”...”tiéd a világ” és sorolhatnám. Csak éppen kinek is jár? Hol van mögüle a valódi személyiség? Hol van a valóban igazi nő, az anya, az asszony, a melegség, az óvó szeretet, az egyedi báj?
Barbie és Lady Gaga, avagy az üzenet
Barbie baba beprogramozta a kislányokat egy sztereotíp világba, ahol minden a program szerint működik, Barbie babák botax nőként lehetnek több diplomások, hiszen legalább annyi okos nő van köztük, mint a népesség átlagában, de csak tökéletesen végrehajtani tudnak, ha más síkon kell megoldani egy problémát, összezavarodnak. Természetes védekezés, hogy a programból nem lépnek ki, mert az felérne egy őrülettel, jönne az alkohol, a narkó...és akkor most a Ken babáról nem is ejtek szót.
Walt Disney sok kis gyereket fedezett fel, a Mickey Mouse klubja sok sztár életre meghatározó pontja lett. Így volt ezzel Britney Spears is, sikert sikerre halmozott, minden haladt az előírt programok alapján, mígnem Britney második gyermeke születése után fellázadt. Mi nők nagyjából tudjuk, ha változás áll be életünkben, vagy gyökeresen változtatni akarunk, első sorban a hajunkkal teszünk valami döbbenetest, Britney drasztikusan változtatni akart, kopaszra nyíratta a fejét. Válókeresetet adott be, és a gyerekeit akarta nevelni. Összeomlott a programja.
A program összeomlása
Hogy aztán a szanatóriumban - ahová, ugye tudjuk, mindig önként vonulnak a gazdagok és hírességek (irónia!!!) - milyen terápiával és gyógyszerekkel kezelték, már nem tudhatunk. Egy biztos, a programot sikerült visszapofozni, Britney ma ugyanaz az engedelmes Mickey Mouse kislány, aki volt tizenéves kora elején. Disney-gép.
Épp a múlt héten ünnepelte 19 születésnapját Miley, akit sokáig a sorozatból Hannah Montana-ként ismertünk. Már a sorozat sugallata is kétségeket ébreszt az ember józan agyában, hogy egy átlagos kislány hasadt személyiségként váltson - mint (s)Miley - mindig mosolygós nappali gyerekből éjszakai popsztárrá, botax dívává, ez látszólag olyan kis érdekes dolog, csak éppen gyerekek százezrei, milliói követték a sorozatot és a film valóra vált Miley személyében. Ma már nem kis Disney klub kedvenc, hanem ünnepelt popsztár, aki - bár vannak, akik vitatják a valódiságát - meztelen fotóival, kábítószerezésével sokkolja a közvéleményt.
Ami biztos, legújabb filmjében szerepe szerint már nem szende kislány, hanem szexel, kábítószerezik és barátnőivel csókolózik.
Figyelem a jónépet, lelkesen keresik karácsonyi ajándéknak a Hannah Montana játékokat. Döbbenetes, hogy egyáltalán játékoknak nevezhetjük azt, egy gyerek - ajánlott hat éves kortól - hajat fessen, make up-ot használjon, műkörmöket viseljen. Döbbenetes, hogy a személyiséget lerombolható dolgokat egyáltalán lehet kereskedelmi forgalomba hozni, hirdetni. Mindezek mit sugallnak a kislányoknak? Nem hiszem, hogy tévedek, hogy azt, önmaga természetességében nem rúghat labdába sem, az nem szép, az nem jó, „legyél más, kövesd a vonalat, fesd a hajad, tegyél sminket, ragassz körmöket, legyél más, állj be a sorba, majd mi megmondjuk neked, minek kell legyél, majd mi adjuk az álmaidat” közvetíti a program. „Ne legyél önmagad, mi készen adjuk a gondolataidat is, kövess, kövesd az utat, amit előírtunk. Kövesd Hannah Montana útját." Aki éppen szexel, kábítózik és barátnőivel csókolózik. Ez a minta. Ez a vonal.
Nem tudom, mikor jön el az, Miley - Hannah Montana - beutalót nyer egy szanatóriumba, hogy helyrepofozzák a programot. De valahogy egészen biztos vagyok benne, el fog jönni.
1985. Az év, amikor úgy gondolták, ideje nálunk is választani valakit, akit követni lehet. Csak volt egy kis bibi, a mi lányaink nem voltak még programozva.
Molnár Csilla nagy valószínűséggel nem a Disney klub műsorain nőtt fel - akkor nálunk még a szenny nem gyűrűzött be - nem volt előtte példának a sok amerikai „sztár”, a maga keserves életével. Csilla nem idealizálhatta Barbie-sá a világot, hiszen a Barbie babát nagyjából a nyolcvanas évek elejétől lehetett nálunk kapni, mikor Csilla már tizenéves volt. Nem volt szennykultúra, nem volt kislányoknak hajfesték, műköröm és smink, nem volt Britney Spears, sem Hannah Montana. Csilla még nem volt átprogramozott szolga-robot, Csilla ember volt és ez vetett véget az életének.
Viszont nem árt néha elgondolkodni, milyen mentális szemetet erőszakol a látszólag békés és cseppet sem agresszív hatásaival, jól felépített szisztematikus butításával a világ programgyára, mi lesz a következménye, majd ennek alapján eldönteni, követjük a vonalat, vagy elutasítjuk.
A tét a gyerekeink. Úgy hiszem, egy-két generáció már biztosan áldozattá vált. Elég volt, vagy még többet áldozunk?
2011.11.30.
(Az utolsó kérdésem - ma, majd öt év távlatából szemlélve - költői. Már nem sokat tehetünk. Ettől félek.)
2016.01. 06.
