Sanyi bácsi kocsmája helyett

Kilenc napról akartam írni, amit akár kellemesnek is nevezhetően töltöttem el, egy kizárólag wellness, gyógy- és élményfürdőjéről ismert és felkapott községben.

Valójában voltak nagyon jó élmények, sok bosszúsággal és érdekes tapasztalatok szerzésével tarkítva, kedves és morcos, dühös helybéliekkel, akikből jó néhányan megértették, a jövőjük csak a szíveslátás, de a többség keserűségét ontja a vendégekre, és azok kezdenek elmaradni. A bevétel, az életminőség ezáltal romlik, a lakósok még morcosabbak lesznek és ennek csak a teljes leépülés lehet így a vége. Pedig a fejlődés az elmúlt tíz évben töretlen volt, az első megtorpanás tavaly következett be, minden bizonnyal a gazdasági válság is közrejátszott, ezt nem is vitatja senki.

Az itt tapasztaltak kivetíthetők az ország egészére is, ezért nem csak a mulatságos, vidám, kedves emlékeket meséltem volna el, hanem a társadalmi tapasztalatokat is.

Az viszont biztos, hogy Sanyi bácsi kocsmájával kezdtem volna, ahol a helybéli és külföldi közönség az elfogyasztott italok arányában válik meg úri allűrjeitől, zárkózottságától és ereszkedik le közös nevezőre, a hangulat pedig emelkedik a humoros egekbe.

Kilenc napig minden médiától távol tartottam magam, sem hírek, sem hangulatok nem értek el hozzám az országos politikából, aztán szombaton, hazaérve beleolvastam mindebbe és már meg is bántam, de a blog világa is elkeserítő volt.

Ugyanaz a morcos, dühös elkeseredettség ural mindent, amit az említett községben tapasztaltam, holott nekünk is meg kéne értenünk, ha csak a keserűségeinket ontjuk egymásra, annak a teljes leépülés lehet a vége, mint ahogy meg kéne érteni az uralkodó politikának is, ha ilyen mértékben lehetetleníti el arroganciájával és diktátumaival a mindennapokat, teszi élhetetlenné az életet, saját magát is a leépülés irányába taszítja. Igaz, mindig a politikus az, akinek az utolsó szívható levegő megmarad, de egyszer az is elfogy, még akkor is, ha ez mások számára kevéssé vigasztaló.

Csak azt a közös nevezőt kéne megtalálni, aminek a közös érdeknek kellene legyen, de semmi esetre nem ránk erőszakolt, felűről önös érdekből kiagyalt és utasításba, kötelezvénybe foglalt diktátumnak, ezt csak akkor szokták alkalmazni, ha a politika céljait a közös nevezőtől egy világ választja el.

Mint minket a politikusainktól.