szemléletek összecsapása

Soha nem titkoltam, hogy meglehetősen multi-cég ellenes vagyok, bár ez ilyen formában elég elnagyolt, sommás megfogalmazás. A globalizált világban, ha tetszik, ha nem, de előnyös a termelő multi cégek jelenléte az országban. Igaznak tartom ezt akkor is, ha netán nem adóznak, kiviszik a nyereségüket, és még akkor is igaz, ha esetleg reális támogatást kapnak az államtól - azaz az összes adófizetőtől - mert az lényegesen kevesebb, mint amibe azok segélyezése kerülne, akik ezeknél a multiknál munkát kapnak. Munkát kapnak, a munkabérük utáni közterhek az államkasszát gazdagítják, csakúgy, mint ezen munkabérek szja tartalma. A munkabérek elköltésével pedig további adó jut az államkasszába áfa formájában. Azaz, a termelő multi cégek jelenlétét lehet utálni - én is roppantul idegenkedem tőlük -, viszont ez nem gátol meg abban, hogy reálisan nézve belássam szükségességüket.

Nem így van ez a kereskedő multi cégekkel. Jelenlétük nem munkahelyeket teremtett, hanem munkahelyeket szüntetett meg, de ami a legszörnyűbb, hogy olyan béka segge színvonalat honosított meg a kereskedelem területén, amit alulmúlni már nem igazán lehet.

Tudom, a jelszó, hogy önkiszolgálók, azaz nem eladókat, csak valami árufeltöltőket alkalmaznak, akik az esetek nagy részében legkevésbé szakemberek, inkább csupán olcsó munkaerők a multinak, mi vásárlók pedig a fejőstehén és terelhető birka keresztezéséből kigondolt állatfajta volnánk a szemükben.

Építkezünk, bármennyire igyekszek hazai kereskedő cégeknél vásárolni, többször rákényszerülök a multi „barkács” dömpingárakra, ezzel együtt sajnos a dömping - magyarul gagyi - árukra és az esetek nagy részében rá kell ébredjek, még ebben sem versenyképesek. Ajtókat szerettem volna vásárolni pár hete, így tévedtünk be a székesfehérvári Baumaxba. Nyílászárók voltak, csak éppen a termékek és áraik kusza összevisszasága, a mezei vevő általi beazonosíthatatlanság, a termék titkolt tulajdonságai, és egyéb ilyenek vették el a kedvünk, na és az, hogy bár akkor udvarias személyzetet találtunk, csak osztályost nem, aki érdemi segítséget adhatott volna. Szerencsére így vásárlás nélkül távoztunk. Mert tán egy kilométerre onnan belebotlottunk egy hazai ajtó-ablak gyártó és kereskedő hálózat üzletébe, és teljes meglepődésünkre olyan szakszerű, kellemesen udvarias, lényegre törő tájékoztatást kaptunk az óriási választékú termékekről, mint amiről álmodik az ember. Az árak precízen voltak feltüntetve, extra igényünk telefonon azonnal intézve lett és előleg nélküli megrendelésünkre három napon belül vehettük át az éppen készleten nem lévő bejárati ajtót is, a többi kiválasztott addig félre lett téve. Kezelésre tanácsot kaptunk, kiegészítőkre – meglehetősen jó - ajánlatot. Ami lényeg még, minőségi fa termékek, az áruk pedig harmadával volt kevesebb, mint a multinál (már, amennyire sejteni lehetett az árait). És nem kellett gagyit vennünk!! A bepakolásnál természetesen segítséget kaptunk.

Tegnapelőtt járólap-csempe-padló tájékozódás ügyében újra benéztünk az említett barkácsáruházba, mivel csak jegyzeteltünk, kocsit nem vittünk magunkkal. És akkor megláttam az összecsukható padlásfeljárót. Máris megjelent lelki szemeim előtt, mennyire jó volna, ha nem csak házon kívülről, hanem a kamrából is fel tudnék jutni a padlásra, mert hiszen klasszikus módon szeretnék ott is tárolni bizonyos élelmeket. Ráadásul feljáróból magyar gyártó terméke is volt - ez nem jellemző, nem szeretik a mi hazainkat forgalmazni -, mi több, a német tájékoztatóstól lényegesen jobb ár-érték arányban. Kissé már dömping áron. Csak éppen súlyos szerkezet az ilyen, kocsi kellett volna hozzá. Nosza, fordultam hátra, pont ott a vevőszolgálat, mellette kapus kijárat, kék, kifelé mutató nyíllal. Igaz, meglehetősen eltorlaszolva, de hát küzdöttem volna át magam, mert bevásárlókocsi csak a kinti parkolóban van. Ahogy én azt elképzeltem. Három hölgy a pult mögött nono-zott, hogy itt ugyan engem ki nem engednek, hiába az a cél, hogy vásárolni tudjak, azt már nem. A túlfélen lévő pénztárakig menjek vissza, ott ki, majd légvonalban oda vissza, ahonnan kiindultam, ott találok kocsit, bele százas, azzal vissza, termék rá, újra pénztár a túlfélen, majd fizetés után eltolni a légvonalban oda vissza....nem vicceltek. Hiába bizonygattam, vásárolni szeretnék. Nem tudom, volt-e kereskedői végzettsége valamelyik hölgynek, de hogy a kereskedelmi érzék elleni oltást a bcg-vel együtt kaphatták, az tuti. Meg a problémamegoldás, az udvariasság és a mosoly ellenit is. Én pedig kértem a vezetőt, nem voltak hajlandók kereskedelmi vezetőt hívni, csak biztonságit. Na, szegény Sándor, mert legalább viszont bemutatkozott nyújtott kezemre - megjegyzem lagymatag kézfogása kicsit elüt egy olyantól, akinek a biztonság felügyelete a feladata, de ez mindegy - aztán egyre nagyobb hülyeségeket és vevőriasztókat adott elő. Mondta, itt ugyan ki nem megyek, mert ő nem jogosult átvizsgálni a táskámat, így fene tudja, mit lopnék ki. Kérdem én, a pénztárnál nem így lenne?? Meg aztán a kis táskám mérete szerint egy pénztárca, egy toll, egy mobil és egy picike jegyzettömb tárolásra alkalmas csak, egy árva doboz csempe el nem férne benne, de én azt addig itt hagyom a páromnál, amíg betolom a kocsit, de akár ki is kísérhet érte. Amúgy pedig menjen már az eleve gyanúsítással. NEM. Állt ellen drasztikusan Azért én még azt is természetesnek vettem volna, hogy legalább valamelyik felajánl egy olyat, hogy hoz ide nekem egy kocsit, ha már én nem tehetem. Ők nem. Így hát győzködtem tovább, de hisz ott a kék nyíl, hogy itt ki lehet menni, azt mondja Sándor, a biztonsági vezető, az vészkijárat. Nem, tanultam én is egy s mást, akkor zölden és piktogrammal és felirattal is kell jelezni, itt olyan nincs, győzködtem. Végső érvként flegmán a pofámba vágta, jó, akkor majd holnapra odaírja azt is. És így tovább.

Arra azért kíváncsi lennék, hogy Essl úrék osztrák áruházaiban lenne-e még vevő, ha ilyen stílusú kereskedelempolitikát erőltetne ott is. Vagy csupán annyi lenne a magyarázat, hogy 300 euró nettóért ezt a dolgozói színvonalat kapja, a bunkó magyar meg örüljön, hogy egyáltalán vásárolhat náluk? Természetesen Essl úrék szlogenje a keresztény szemléletük átadása az üzleti életben...izé...szóval én érteni vélem és mint olyat nem is kifogásolom ezt a keresztény ..izé...ellen sárga csillagot. Mert ki a fene érzi jól magát vásárlóként egy olyan Lidl-ben, ahol meghatározott sebességgel kell tolja a blokkolt árut a vevő elé a pénztáros, és amelytől idegbajt kap a vevő - a tulajdonos percenkénti haszna viszont egeket ver - mert képtelen olyan ütemben visszarakja a kocsijába, ahogy a nem keresztény szemlélet diktálja. Akár az Auchanban, ahol a cég célja minden alkalmazottjával szemben, hogy azt fejezze ki, ne szólj hozzám vevő, élvezd, hogy magad vagy, hiszen önkiszolgáló az egység, senkire ne számíts, hidd el, amit a reklámokban sulykolunk az agyadba, azt köteles vagy elfogadni. Ja, nem tudtam miért van, hogy sántikál minden Auchan alkalmazott. Kiderült. A cég olyan munkavédelmi, fémbetétes bakancs hordására kötelezi dolgozóit, ami tönkreteszi a lábfejet. Reflexológiai szempontból pontosan az agyi működéseket stimulálja – nem pozitívan – szóval annyira érdekelt, hogy beszereztem egy ilyen lábbelit. És akkor lehet bizonyítani, nincs igazam. Igazából nem is érdekes, csak nem szeretném, ha azt gondolná bárki, nekem a keresztény mentalitással van gondom, amit nem hirdet sem a Lidl, sem az Auchan. Annál inkább a Baumax. Nos, keresztény volt az inkvizíció is. Megjegyzem. Meg azt is, azért, mert valaki magyar, még nem lop. Essl úr, lehet ellent mondani, meglehet, nem a cég, hanem a hazai humán menedzsment hibája, ilyenek előfordulhatnak. De jó lenne tudni, mi a cégvezetés hozzáállása.

Nos, én multi ellenes vagyok. Ez az alap. Ám, van, amikor belátom, nincs más lehetőség. Amiről beszámoltam, az nem ebbe a kategóriába tartozik.

És mostantól heti rendszerességgel keresek fel multi cégeket és számolok be tapasztalataimról.

Mert tele a puttonyom.