Nem akarok a politikára gondolni
Nem írok politikáról még három hétig.
Izrael és az arab világ közt pattanásig feszült a helyzet, bár ezt a kifejezést fokozni kéne, ha lehetne, mert már 'sten tudja milyen régóta van pattanásig feszülve, a gyomorgörcs most erősebb, mint eddig bármikor, de talán még van remény. Talán még van remény, ezt mondjuk mindenre ősidők óta, de a remény lassan szivárog vissza Pandóra szelencéjébe. Csak a remény, minden más itt marad, apokaliptikus világban ücsörgünk, és Stholon révedünk.
Egyszerűsíthetném, a zsidó vallással szemben a keresztény világ az iszlámot támogatja. Ez akkor is demagóg és populista megjegyzés, ha az alapja valós. Nem tudom mire számít a keresztény világ, hogy majd olyan békében él a lassan mindenhol megtelepedő és toronytól mindenképpen magasabbra ívelő mecseteket, minareteket a keresztény kultúra közepén követelő, erőszakoló iszlámmal, mint a zsinagógák csendes morajával? Miért is érdekelne ez minket, mikor hitünk és vallásunk a farzsebünkben hordjuk a célból, ha mégis szükséges, majd előránthassuk. Kissé leporolva, kisimogatva, akár a kalapra is tűzhető, ábrándunk pedig, hogy ez elegendő is lesz. Csak tudnánk, mi a fene van most Overdose-zal!
Kósa beszél, mert szent meggyőződése, ahhoz ért igazán, sok debreceni szerint csak ahhoz, nem tudom eldönteni, de hajlok rá, meglehetősen hatásos a szövege. Pár mondat és zuhanóban a BUX, csakúgy, mint a nemzeti valutánk. Vajon ilyenkor a nemzetre, meg a nemzetünk szimbólumaira oly büszkék védelembe veszik-e ezt a valóban mindnyájunk életét közvetlenül és kőkeményen meghatározó nemzeti szimbólumunkat, és a forintunk elleni aljas módon, megfontolatlanul bevetett támadást Kósától is azonos vehemenciával kérik-e ki maguknak kényesen, mint amikor más, de nem meghatározó nemzetit ér gyalázat? Fontolgatom, mi kell még, hogy beinduljon egy hiperinfláció, hány Kósa beszéd szükséges ahhoz, ezzel a nemtelen és kétélű eszközzel bővítse magának a teret a hatalom? A gazdasági alkotmányosság felfüggesztése, ízlelgetem az új kifejezést és egy pillanatra beugrik az államosítás, kártalanítás nélküli reprivatizáció...akkor aztán lehet újra privatizálni, ha már nem fenyeget államcsőd. Privatizálni a kétharmad részére? Elhessegetem, ez hülyeség, már rémek is gyötörnek. Mit meg nem adnék, ha Kósa egy ideig nem kerülne mikrofon és média közelébe, csak ezt védjék még ki, ha tudják vagy akarják okostársai! Inkább előkapom a görim, és gurulok pár kört, a sport egészséges.
Edelény jól választott valószínűleg, és remélhetőleg senkiben nem merül fel az a vallásos badarság, isteni büntetés zúdult a nyakukba. Megdöbbenve nézem a rémálom-szerű képeket, számukra fizikai tapasztalás az apokalipszis előszele. Edelény...Boldva..Bódva...patakok..áradás, ki számíthatott valaha is ilyenre, fel lehetett-e erre készülve bárki is, egyáltalán, fel lehet-e ilyenekre készülni? Ma, amikor már a legtöbb embernek lehetetlenség számba megy, nem csak egy új ház építése, a régi rendbehozatala, de egy mindenre kiterjedő biztosítás havi rendszerességgel történő fizetése is. Mi lesz az edelényiekkel, boldvaiakkal? Is. Mi lesz azzal a sok-sok ezer emberrel, akiknek talán az életét mosta, mossa el az idei áradás? Vajon ünneplik-e majd a nemzetünk gyászát Trianon évfordulóján? Vagy önös érdektől vezérelve inkább mentik, ami még menthető? Nem akarok a politikára gondolni.
És nem is írok a politikáról. Még három hétig.
Annyi minden fontos van politikán kívül is, tervezni a nyaralást, gyűjteni gyógyteának a bodzavirágot, megnézni az új filmet, véget nem érne a felsorolás, ha úgy igazából belekezdenék. Tegnapelőtt lomiztam, holnap pedig majd aggódom, megcsalnak-e, bár van itt egy új rövid kis novellám is...csak az a szemellenző ne szorítana annyira.
