nemiség és szexus titkai, gátlásai, lebontásának félelmei

Nem véletlenül merül fel blogoknál, írója valójában nő vagy férfi, ez történt most jakabmh, Mária blogjánál is. Az okok háttere érdekes.

Mária ugyanis nyíltan és őszintén számol be túlcsorduló szexuális kalandjairól, világszemlélete közepébe állítva azt, minden gátlás nélküli élvezkedéséről pironkodás nélküli természetességgel. Mária provokál.. A hozzászólóknál hamarosan megfogalmazódik a kérdés, ezt vajon nő írta, és a válasz is, hogy nem. Miért nem? A nők tele vannak titkokkal, mondta nekem nemrég egy férfi barátom, és én tiltakoztam, nem, a nők egymás közt nyíltan és őszintén beszélnek minden intimnek gondolt, nemiséggel összefüggő témáról, esetleg a férfiaknak nem nyílnak meg. Tiltakozásom nem nyert elfogadást, így később kipróbáltam saját nememet képviselőnél. Már pusztán a téma is dühödt kifakadást eredményezett és merev elutasítását mindenfajta, témát érintő további kommunikációnak.

A felvetett témám nem volt vad, megjegyeztem, a férfi szexusát mennyi minden befolyásolja, erre példákat is hoztam, amit mi nők, persze csak általánosságban, nem fogadunk el, itt lett beszüntetve a kommunikáció. Ehhez azért még az is hozzátartozik, a férfiak ugyanúgy tele vannak titkokkal és én állítom, egymás előtt is.

Alapjaiban ott lehet a gond, amiket próbálunk kölcsönösen feltételezni a másik nemről, és ennek a vélt dolognak függvényében akarunk megfelelni a másik nem hitt elvárásainak. Őszintén pedig, valami érthetetlen szemérmesség miatt nem beszélünk. Ezt még súlyosbítja, saját nemiségünket is elvárásoknak megfelelően igazítjuk, zárjuk korlátok közé, mélyen elnyomva magunkban a valóságot, az ősit.

Nőként és férfiként is szocializálva voltunk már gyerekként, majd a társadalmi mesterséges normáknak kellett megfeleljünk. Ahhoz, hogy a lényünk natúr természetessége milyen, ahhoz le kéne bontani a szocializációs és elvárásnak megfelelő merevségünket, csak ezt nagyon nehéz, mint írtam, igazából a fékek még magunkkal szemben is korlátok közé szorítanak, és ha ezen mégis túllépünk és magunk előtt nyíltak vagyunk, még mindig nem jutottunk messzire, holott ez is őrülten nehéz feladat. Ráadásul ezt a saját nemünk más tagjánál, és még nagyobb kihívásként az ellenkező nem előtt is éppen úgy meg kéne tegyük, ez pedig már valódi és rizikós akadály, hiszen ha a másik fél nem teszi meg ugyanúgy, és meztelenségünkre a beépített sémákkal reagál, iszonyú kellemetlen és végérvényesen erkölcsi halott szerepbe kényszerülünk. Honnan tudhatnánk, képes-e a másik is meztelenre vetkőzni, hogy amikor meztelennek mutatja magát, valóban az-e? Így aztán egy pár próbálkozás, és pofon után inkább maradunk a sztereotípiáknál.

Egy férfi csak a testiséget akarja, és roppant perverz kívánságokkal is előállhat.

Egy nő csak az érzelmeket akarja és csak ezért cserébe nyújt nagyrészt korlátozott testiséget.

Egy nőnek csak akkor illik testiségbe belemenni, ha előbb hős szerelemet kap.

Egy férfinek hős szerelmest kell játszani, hogy megkapja a testiséget is.

Egy férfi szűz nőt akar, hat kurva tapasztalatával.

Egy nő tökéletes orgazmust akar, de úgy, csak széttárja lábait.

Így aztán a férfiak szerelmet hazudnak, a nők pedig orgazmust.

A szereotípiáknak kevés itt a hely, órákig lehetne sorolni.

Vidékyfanni blogjában tökéletesen prezentálja, már igen kicsi gyereket arra erőszakolunk, a puncinkat, kukinkat nem mutatjuk másnak, hiszen nem vagyunk állatok. Ez a gyereklány nő lesz és állatiasnak fogja gondolni, hogy felfedje vagináját, a nemi szervek funkcionalitását állatias dologként fogja megélni. Természetesen nem vagyunk állatok, hiszen az ember nősténye nem csak a fogantatás lehetséges időpontjában érez vágyat, és képes örömet találni a szexben, mint az állatok, hanem gyakorlatilag egész élete folyamán, akárcsak a férfiak. Mennyivel jobban hangzana, ha gyerekeinknek azt tanítanánk, az állatoknak nincs képességük ruházkodni, de nincs is erre szükségük, hiszen a természet adott nekik szőrzetet és egyéb biológiai funkciókat, mellyel védekezni tudnak a természet zordsága ellen. Mi emberek ezzel nem rendelkezünk, így a mindenkori körülményeknek megfelelően védjük magunkat, de amikor a finom meleg szobában, a tengerpart eldugott homokfövenyén ránk tör a vágy, akkor a körülmények és a vágyak mezítelenséget igényelnek.

A belénk erőszakolt társadalmi normáknak való megfelelési kényszer késztet minket szemérmes titkolózásra, még önmagunkkal szemben is. Vágyaink netovábbja a titkok lebontása, és mégis legmélyebb félelmeink egyike, hogy megnyílnak ezek a titkok. A félelem viszont a legkegyetlenebb dolog. Nőiesen prűd és férfiasan macsós megnyilvánulások egy kategóriába esnek, mégpedig, hogy belül a zavartság, az elfedés játsza a dominanciát, és egyik reagálás sem őszinte.

A legolvasottabb írások, nem véletlenül a nemiség, a szex témában vannak, mindenki kukkolna, ha bevallja, ha nem, hiszen korlátlan az olvasottságuk, és ez is a kukkolás egy formája.

Itt lenne az ideje, hogy vállaljuk önmagunk, szerintem.Az igazság valahol középen lehet, a szemérem és a szexuális forradalom közt, tán félúton, de hol van az a félút?

Akkor most kéne egy titkos, kamu néven blogot indítani????

És vajon ki Mária? (egyébként mindegy is)