pedig lehetne mit rombolni

Irigylésre” méltó magabiztossággal rombolja le Orbán az elmúlt 20 év eredményeit. Az alkotmányosságot, a jogbiztonságot, a piacgazdaságot, az öngondoskodást, a szolidaritást, az arányos teherviselést, a párbeszédet, az egyeztetést stb.

Vezeti fel Ungár Klára a blog bejegyzését, mellyel kérdéseket vet fel bennem.

Először is külön bontanám az államot alkotókat, két csoportra. Van a politikai-gazdasági elitünk és az általuk kitartott, közvéleményt agymosó értelmiség. Ha mindezeknek a családtagjait, és egyéb illegál kapcsolatát is hozzászámítjuk, lehetnek kétmillióan. Nevezzük őket elit és érdekeltsége csoportnak. Aztán van a „nép”, a maradék nyolcmillió, aki ebbe a csoportba tartozik. Nevezzük őket hangyáknak.

Most nézzük, mit rombol le Orbán.

Alkotmányosság. Volt Alkotmányunk? Volt. Volt Alkotmánybíróságunk? Volt. Lehetett hozzájuk fordulni? Lehetett. Jelen pillanatban van Alkotmány? Van. Van Alkotmánybíróság? Van. Lehet hozzájuk fordulni? Lehet. Lesz új Alkotmányunk? Lesz. Lesz Alkotmánybíróságunk? Lesz. Lehet majd hozzájuk fordulni? Lehet. Mi történt, ha a hangya fordult Alkotmánybírósághoz? Na jó, ez csak költői kérdés volt, mert ameddig egyáltalán tárgyalta volna az Alkotmánybíróság, már rég aktualitását vesztette a hangya, vagy a törvény. Azaz a hangyák számára tökéletesen érdektelen az Alkotmány, ami érdekes, az az Alkotmány alapján képződő törvények, és a jogbiztonság.

Tehát, mit rombol le Orbán?

Jogbiztonság. Tudna nekem valaki egyetlen olyan törvényt mondani, ami húsz év alatt nem változott? Amikor B.G. - Ungár volt párttársa – arról akart engem győzködni, azért vannak igazságos, liberális törvényeink, hogy mindig adott szituációra lehessen ráépíteni, elmosolyodtam. Kedves Gabriella, éppen itt a baj, mert innentől csak tőke (anyagi és kapcsolati) kérdése, a jogász, ügyvéd mire, mit és hogy épít fel. Azaz az elit és érdekeltsége ellen egy hangyának soha nem lesz esélye. Van olyan hangya, aki nem veszítette még el, vagy majdnem el vállalkozását, biztonságát, jelentős anyagi javát, nem sorolom, egy elit és érdekeltségéhez tartozóval szemben? Van olyan, aki nyert ilyen ügyet hangya létére? Folyton változó, liberális, kiskapukkal tűzdelt törvények közt, ahol csak az ügyvédtől függ a jogérvényesítés lehetősége, az ügyvéd viszont anyagi és kapcsolati rendszerfüggő, beszélhetünk jogbiztonságról? Ott, ahol a bűnelkövetőt illeti meg az ártatlanság vélelme, az elszenvedőt pedig bizonyítási kényszer, ez volt, most ez van, beszélhetünk jogbiztonságról?

Tehát, mit rombol le Orbán?

Piacgazdaság. Nevezhetjük piacgazdaságnak azt, ahol a multik és a hazai nagytőkések erőfölényüknél fogva diktálnak? Ahol egy közepes vállalkozás is csak kis morzsáért tud küzdeni, ahol a kiírt pályázatok eleve egy, azaz egy vállalkozásra építettek, ahol már előre lehet tudni, ki lehet az egy szem nyerő, ki tette zsebbe a pénzt? Ahol a korrupció ural minden? Ahol a közép és kisvállalkozások lehetetlenülnek el, mert olyan körbetartozás van? Ahol a nagyvállalkozás valójában semmit nem csinál, mert a valós munka megy egyre lejjebb és lejjebb, hogy majd a huszonötödik alvállalkozó szarért-hugyért megcsinálja, de még azért a kicsiért is sorba kell állnia, ha egyáltalán megkapja? Ahol éppen ezért, megspékelve a botrányos nagyságrendű közterhekkel, csak adó és járulékcsalásból tudja fenntartani vállalkozását? Ott, ahol a szeméttel engedik elönteni az országot, fogyasztási cikkeknek nevezve azokat, mert a hangyáknak már csak arra futja? Ahol úgy lehet milliárdokat keresni legálisan, hogy a természetet és a hangyákat, a hangyák értékeit pusztíthatja el az iszap? Ebben élünk, ez a mi gazdaságunk. Ezt nevezhetjük piacgazdaságnak? Vagy nyugodtan nevezzük rablógazdaságnak, úgy korrektebb.

Tehát, mit is rombol le Orbán?

Öngondoskodás. Annak a nyolcmillió hangyának az átlagjövedelme nem ismert, hiszen csak a nemzetgazdasági átlagot tudjuk és abban ugye benne van a kétmillió elit és érdekeltsége jövedelme is. De legyünk nagy lelkűek, és hazudjuk azt a szépet, kétszázezer bruttó, ami nettóban nem egészen 138 ezer, forintban. Az a szerencsétlen hangya, meg vagy hitelre lakik, vagy bérel, egykutya, a rezsivel együtt máris ugrott egy százas, a maradék 38 ezerből közlekedjen, étkezzen, ruházkodjon, sőt egy életen át tanuljon, és mellette öngondoskodjon? Vagy álljon már össze valakivel, igaz, akkor a lakhatásra is nagyobbat kell számítani, de legalább enni még tud. Gyerekről, pláne gyerekekről ne is beszéljünk, mert az akkor már nem csak az öngondoskodást, de a gyerekről való felelős gondoskodást is lehetetlenné teszi. Persze, eddig fizethetett magánnyugdíj-pénztárba, igaz, onnan még kifizetés nem történt, tehát nem összehasonlítható az állami nyugdíjjal. Egy biztos, hogy a hozadékait nézve jelen pillanatban cseppet sem szívderítőbb a jövőképe, mint az állami rendszeré. Tehát az egyetlen elérhető öngondoskodási lehetőség, egy bizonyos korosztálynak kötelező, magánnyugdíj pénztári befizetés mindennek nevezhető volt, de felelős, valós öngondoskodásnak legkevésbé.

Tehát, mit is rombol le Orbán?

Szolidaritás. Szeretnék egy listát látni, ahol az elit és érdekeltsége szolidaritása, mint adózott jövedelemből történő adakozás, pontosan kimutatható. Azt tudjuk, hogy eddig minden hatalom az adakozásra szólított fel és ha a kis hangyák nem lennének olyan szolidárisak, már éhséglázadás tört volna ki. Ezt a szolidaritást a hangyák irányába valahogy nem látjuk az elit és érdekeltségi körük tekintetében. Azaz, a hangyák adakozására épített eddig mindenki. Ha azt nézzük, ez egy fikarcnyit sem változott, tán pár napja lett felszólítva a hangyatársadalom, adakozzon a vörös iszap károsultjainak, mi több, mindenki személyre szóló csekket kap, hogy ellenőrizhető legyen a szolidaritása. Akkor most hogy is van ez, én éppen azt látom, egyre jobban ez a szolidaritás lesz az élhetőség fenntartója.

Tehát, mit is rombol le Orbán?

Arányos teherviselés. Arányos teherviselésről beszélhetünk ott, ahol a vállalkozások adóját lehet optimalizálni, mégpedig legálisan, a munkabéreket pedig nem? Ahol az elit és érdekeltsége esetében a kiskapuk nyitva vannak, az adóhivatal pedig csak a hangyák, legyenek bár vállalkozók, vagy alkalmazottak, morzsáit tudja nyakon csípni? Ahol minimum jövedelmekből paloták épülhetnek, ahol a nagy hasznok kivándorolnak? Amikor az emberek egyharmada csak segélyekből és támogatásokból, adakozásokból él, amikor ezt a másik egyharmad fizeti meg, a harmadik harmad meg eltűnik a semmiben? Mikor volt itt utoljára arányos teherviselés?

Tehát, mit is rombol le Orbán?

Párbeszéd és egyeztetés. Valaki szembesítsen egy valóban érdemi párbeszéddel, aminek egyeztetés lett a vége, és kompromisszum született. Az elit és érdekeltsége párbeszélt volna a hangyákkal? Mi több, egyeztetett volna? Mert ezek szerint eddig ez mindig így volt. Márpedig, ha így lett volna, ma nem lenne Orbánnak kétharmada.

Tehát, mit is rombol le Orbán?

Amit még le lehetne rombolni, mert még stabil, az a gazdasági és politikai elit összefonódása, a minden oldalról megvett értelmiség agymosó randalírozása, az a hatalmi struktúra, ami csak a felsoroltak érdekét és hasznát nézi. Nem lenne hátrány, ha ezeket rombolná le Orbán, hogy végre közkívánatra tegyen. Igaz, ebben az elitben Orbán is benne van, mint ahogy Gyurcsány is, együtt a sok, minden oldal politikusával, a gazdaság gyakran homályba burkolt főszereplőivel, összegubancolt szálakkal egymáshoz kötődve, tehát nem nagyon bízom, hogy itt rombolni fog. Pedig bár tenné!!

Azon pedig lehet vitatkozni, amit csinál, azt hogy lehetne jól, jobban csinálni, de rombolással vádolni ott, ahol már előtte is csak romhalmaz volt, egy kicsit durva.