nem matéria csupán az ember

nem matéria csupán az ember

Miért van az, hogy a letaglózó módon - azaz inkább fejrúgást alkalmazva, mintsem valóságosan megértetni próbálkozva - legharsányabban azok hirdetik a marxizmust, - az számomra kérdőjeles, hogy Marx maga marxista volt-e, de ez nem változtat a dolgok lényegén - akik maguk legalábbis a kapitalizmus kegyeltjei, haszonélvezői, hacsak nem a magántulajdonukon alapuló kizsákmányolásból létrejött értéktöbblet, profit elsajátítói? (." persze a fejekben rendet kell még tenni ".)

Miért is tűnik ebből az aspektusból figyelve legalábbis életidegennek a győzködésük?

Miért van az, hogy a jónép előtt szinte minden lejáratódott, ami a racionalitásra hivatkozik? A jónép már nem kér a racionalitásokból. Köszöni, de neki ne bizonygassanak semmit - konkrét bizonyítékok ellenére sem - mert hiába ezerszer bizonyítható, hogy ihaj-csuhaj de jó és de szép és bezzeg világ statisztikailag az a bizonyos „átkos” időszak, vagy most az a pár ország, ahol csökkenőben már, de még mindig jóléti meghatározással definiálható, ha és amit az a jónép képtelen volt annak megélni. Elméletileg belátja, hogy igen, ez így igaz papíron, de kvázi teljesen mást tapasztalt.

Hiába is jönnek a szép szavú marxisták, szocliberálisok, egy dolog van, amihez baromira értenek, az a szofisztika.

A jónép pedig azt reagálja, hogy tudod mit, legyen neked igazad, de húzz már el, és ne akard megmagyarázni, mert ki... mondhatatlanul unom, hogy te mond meg, nekem mi a jó. Miért?

Mert ami az embernek jó, az nem racionális. Hiába összefüggő dolog, akkor sem. Hiszen a mondás szerint is, a pénz nem tesz boldoggá, de a pénztelenség, az bizony boldogtalanná tud tenni. Igaz. De most és itt megesküszöm, sokkal több boldog hajléktalannal találkoztam, mint amennyi relatív jólétben élő üzletemberrel.

Racionálisan gondolkodva élnénk az életet, akkor már kihalt volna az emberiség, hiszen egyetlen egy racionális oka sincs annak, hogy valaki gyereket nemzen, vagy szüljön.

A gond valahol ott lehet, hogy sokáig azzal etették a jónépet, majd a túlvilágon...a meghatározott és kötelező vallást adták életminőség helyett. Aztán váltott a rendszer és az anyagi jobblétet adták, de elvették a vallást (erre még visszatérek), ami még működött is addig, amíg a vallásától megfosztott és immár anyagiassá, materiálissá kötelezett tudat körülnézett és látta, a körül vevő világban még többet kapnak az ottaniak, miközben a vallását sem váltották ateistára, tehát duplán fosztottnak érezte magát, így hagyta és belenyugvásával, egyetértésével rendszer váltottak felette. A vallást visszaadták, de fokozatosan elvették a jobblétet, majd annak reményét is. Hangsúlyozom, hogy jobblétet, hiszen a jólét a jóléti társadalmakon kívül - ami elenyésző hányada a földünk társadalmainak - mindig is igen nagyon kevesek (jellemzően) született kiváltsága volt, akár melyik rendszer veszem alapul.

Most ott van a jónép a vallásra rátűzve, ahonnan mozdulni is majd lehetetlen és a jobbléttől - lassan már a rosszabbléttől is - megfosztva, mire jön néhány nagyokos (hozzám képest biztos, mert én nem a tudásomra támaszkodom, mi több, próbálom azt a keveset is elnyomni) és azt harsogja, racionalitás, kedves elvtársak, racionalitás. Igen, ezt harsogták a liberálisok is.

De teljes mindegy is. Egyet én és gyanítom rajtam kívül elég sokan elutasítunk, a mi fejünkbe ne akarjon senki rendet tenni, mert eddig mindig ráfáztunk, ha fejünkben akartak rendet tenni. A mi fejünkben rend van, csak az a rend nem tetszik néhány ilyen-olyan megmondóembernek.

A harmónia, az élet harmóniája, az összetett, ott nem a fej racionalitása a győző, hanem vele egyenrangban az érzelmek megélhetősége és a lélek nyugalmának együttese. És erre a másik kettőre nem ad választ senki sem. Sem a marxisták, sem a liberálisok, sem a kereszténydemokraták, sem a bármelyik oldal.

Hiába is állítja C.L., hogy mindenki marxista, csak nem akar tudomást venni róla, Vona pedig azt mondja, hogy a magyarok kétharmada Jobbikos, csak még nem tud róla. Na, ha így haladunk, még azt is ki fogja próbálni a népünk.

Nem értem, hogy miért olyan furcsa sokaknak, az ember nem matéria önmagában, hiszen, mint matéria nem lenne különb a gépeknél, megelégedne üzemanyaggal, rendszeres generállal, és így tovább. Az ember nem csak gondolatai által több,az ember egyedi és megmagyarázhatatlan, az ember fizikailag racionális, de a racionálisan élő ember - ezt tapasztaltam - soha nem boldog, abban mindig ott szunnyad a harc, a verseny, a kétely, a győzni akarás, ami mások legyőzésében, mint öncélban merül ki, a mások felé való emelkedés vágya, a kivagyiság, és minden-minden pusztán öncélból. A jól gondolkodás nem visz az erkölcsösség felé, vitatkoznék itt Pascallal, hiszen nem lehet meghatározni, mi a jó. És mivel a gondolkodás, az maga a racionalitás, így általában nem is lehet erkölcsös. A jótét nem racionális, az nem materiális szempont, az a lélek rezdülése, a bizonyíthatatlan, megmagyarázhatatlan, de meglévő. Aki racionálisan cselekszi a jót, az érdekek mentén cselekszi, hiszen érdek ellen tenni irracionális.

A vallásra akartam visszatérni, hiszen a vallás sem más sokszor, vagy jellemzően, mint egy irányítási eszköz, tehát önmagában nem a vallás elvételével volna a baj. A baj inkább az, hogy a lélek absztrakcióit, irracionalitását, hitvilágát előbb kisajátította a vallás, mint racionális hatalmi ág. A hitet egy vallásba gyúrta bele. A hitnek nincsenek kiváltságosai, szószólói, a vallásnak lettek, hiszen ezért lett hitvallás, mint kötelezvény. És talán itt a baj. Amíg a lélek nem találhat biztos nyugalmat bárhol és ezzel együtt mindenhol, valamint mindezt öröktől-örökig garantálva, addig harmóniára sem számíthat, így amíg a racionalitás, a materialitás győzedelmeskedni akar az emberi harmónia felett, addig csak erőszakra, elnyomásra épülő társadalmat tud létrehozni, amit előbb-utóbb az emberi immunitás ledob magáról, de meglehet belepusztul. Természetesen ezt csupán a saját gondolataim, érzéseim és meglátásaim alapján mondhatom. De miért ne mondhatnám?

És a végére már csupán egyetlen kérdésem maradt, mégpedig, hogy aki annyira a marxizmus híve, aki annyira antikapitalista, az miért nem osztja el becsülettel azt amije van azok közt, akik legalább annyit dolgoznak mint ők, de valahogy nagyon rossz oldalra születtek? Tudom persze, ha osztogatnák, akkor előbb-utóbb megjelenne egy nagybácsi, aki bizton bolondokházába juttatná az osztogatót. Elvi alapon könnyű, és itt a hirdetők közt csupán elvi alapot fedezek fel.

És lehet-e hinni azoknak, akik még egyetlen emberkét sem fogadtak örökbe, holott anyagi lehetőségeik megengednék? Mert majd és akkor áldja meg őket az Isten! (Hivatkozva Vonnegutra)

És még maradt egy saját konzekvenciám, azaz miért is ne lehetne csupán korlátozni mindent, ami nem felel meg az ember ősiségének, az emberi alapoknak, a természet elvárásainak, a harmóniának? A szegényeknek kitalálták a törvényt, de jure; míg a gazdag gazdagságának függvényében vásárolhatja meg a jogait, de facto.

Miért ne lehetne elképzelni egy olyan világot, ahol csupán emberség van, tisztességgel és erkölcsösséggel? Ahol csupán a verseny van korlátozva és nem az erősebb kutya genetikája korcsosítja el az emberiséget? Ahol a korlátokat nem a hatalom, hanem a közösség állítja és garantálja?

De eddig nem akartam eljutni a gondolatokkal, csupán egy mondatot szerettem volna hozzászólásként leírni, mégpedig:

Attól, hogy az (idő előtt) leváltott (ezért bizonyítási lehetőségben megakasztott) rendszer a maihoz képest (ami vitán felül kegyetlenebb az előzőnél),  anyagilag, materiálisan élhetőbb volt a nagy átlagnak, még nem jelenti azt, hogy az jó volt és, hogy azt kéne visszahozni, én nem szeretném, én nem szeretnék egy szigorúan racionális. materiális világban élni, de ha a többség így dönt, akkor adják meg az esélyt arra, hogy akiknek nem kell, azok kivonulhassanak a társadalomból...akkor majd hiszek jó szándékukban. Ennyi.

És mint mindig...szerintem.