amit valóban nem kéne engedni
Ma iszonyú jajveszékeléssel esnek neki sokan Orbán hatalmi túltengésének, kezdve azon, hogy a lecsúszóban már szegénységi küszöbre, vagy az alá érkező hajdani alsó középrétegtől, hogy az alsó középréteg helyét elfoglaló hajdani klasszikus középrétegtől von el és csoportosít át lehetőségeket a felső közép számára, gyakorlatilag kizárólag a minimálisra csökkent számú klasszikus közepet, és a nyomorban élőket hagyja érintetlenül, főként, ha nincs gyerekük, nekik nem kedvez túlzottan, de tőlük el sem vesz, boldoguljanak ahogy tudnak. Természetesen, a legfelső közepet, a gazdag réteget, a gazdasági elitet a tömegektől megvont pénzekből támogatja meg, mint ahogy a manyup ideiglenes vagy végleges(?) államosításával is egy bizonyos réteget, a már most is relatívan vagy valóságosan kedvező nyugdíjat kapó réteget próbálja szinten tartani, természetesen ezt legkevésbé azok sérelmezik, akik eddig is a felső réteghez tartoztak, hiszen nekik az öngondoskodás legtökéletesebb lehetőségei adottak voltak mindig. Megtehetné, a költésvetés egyensúlyban tartása végett, hogy a nyugdíjakat maximalizálja mondjuk egy szűk megélhetési hetvenezerben, de akkor még nagyobb lenne a felhördülés, ami igen enyhe kifejezés arra, mit robbantana ki. A ma dolgozó és majd két-három évvel később nyugdíjba menők pedig összetehetik a két kezüket, ha egyáltalán jut annyi szűk megélhetési nyugdíj majd nekik, a befizetés összegszerűségétől függetlenül, ami ma lázadást robbantana ki, nem fog jutni.
Természetes, hogy a lehetőségek terén két eshetőséggel számol Orbán, az egyik, hogy viszonylag hamar bejön a felemelkedés, erre az esély a jelenben való további zuhanás nélkül gyakorlatilag nulla, a másik, hogy az elszegényesedés, a nyomor fokozódása tartósabb lesz, mint az elviselhetőség, de mert ez a jövő záloga, ezért is korlátozza a tömegek lehetőségeit arra, hogy céljai megvalósításában akadályozzák, és épít be a demokráciába az erős demokrácia-korlátokat, erőszakosan fenntartható rendet, a demokrácia attól még demokrácia marad, csak kicsit más, mint a megszokott.
Orbán semmi mást nem csinál, mint tette a szocialista irányítás az utolsó hat évében, az ellenzéket figyelmen kívül hagyva, minden lehetőséggel él, csak ezt nyíltan teszi, mert teheti, a választók felhatalmazták rá. Nem a nyugati oligarchiát, hanem a hazait támogatja, mellette külső támogatókat keresve. Azt, hogy ennek sikere lesz, vagy nem, még nem tudhatjuk, az biztos, hogy önmagában nem. Ezért kell, hogy találjon külső támogatást, kérdés a honnan. Az IMF-en keresztüli nyugati pénzügyi és gazdasági hatalom uralkodását, részükre az ország bekebelezését engedő szoc.lib. úttal szakítani akar, ami érthető, hiszen az adósságspirál felpörgése már tarthatatlan, akik ezt erőltetnék, nem látják át, hogy a szolgaságunk már rabszolgaságba váltott át, de ezen felül is, mindenhol, ahol ezen támogatással bíró elit uralkodik a végső összeomlást előidéző vihar szele érkezett el döbbenetesen, és egyre erősödve. Marad a puhatolózás kelet felé, amiből még csak a Kína irányába történt kacsingatást, ezzel együtt az orosz jeges leheletet a nyakban érezzük. Ez arról szól, a jövő útját keresi, az időnyerést, mert azt azért nem gondolom, és valószínűleg senki sem gondolja, ha összeomlik a nyugati gazdasági rendszer, az ne rántaná magával idővel a keletet is, részben vagy egészben. Még nem tudhatjuk, ennek az időnyerő menekülésnek, gazdacserének mi az ára, kinek érünk többet, azaz, melyik jár nekünk kevesebb szenvedéssel és tartósabb fennmaradással. Sötét lónak ott van még az arab, szélsőséges fundamentalista iszlám befolyás alá való önkéntes besorolódás, ez nehezen modellezhető, mert egy radikális fanatizmust nem lehet modellezni. Félve jegyzem meg, talán pont ezért lesz annak jövője, ami olyan rémálom, nem akarok belegondolni sem.
Én nem érzem azt, Orbán beteges hatalmi mániája lenne a mozgatórugó, bár nem gondolom azt sem, hogy hatalmi vágy nélkül létezhet hathatós irányító, szerintem a túlélésre, a majdani bizonytalan jobbra törekszik, és ezt, mint a vak ló tűzön-vízen keresztül meg akarja lépni, itt saját érdeke egyezik az országéval is. Ezt érezzük most a demokrácia megszüntetésének. De milyen volt valóban a demokráciánk?
Gyurcsány alatt virágzott a szoc.lib.demokrácia, mondhatnánk, persze ezt csak azok érezték így, akik mellettük álltak, akik csendben vagy halkan tűrtek, mert az igaz, az ő idejében morogni, pofázni is lehetett korlátlanul, de minden drasztikus megtorlásra került, ami veszélyeztette volna a hatalmukat. Gyurcsány és elődei azzal tartottak fenn a nagy tömeg számára egy folyamatosan és progresszíven csökkenő, de mégis életszínvonalat, hogy bagóért kiárulták a jövőt, a lehetőségeket. Természetesen úgy, hogy mindebből közben a sajátjukét sikerült megalapozniuk nemzedékekre előre. Az, hogy a ma hatalmon lévők is megszedhették hasonló módszerekkel magukat, nem von le a szoc.lib. tizenkét éves irányításának felelősségéből semmit, csupán osztottak is a zsákmányból, ennyi történt. Mivel egy lassú, de erősödő folyamat volt a tömegek lecsúszása, szinte nem is fájt annyira, sunyi módon zajlott az egész, és az utolsó hat évben csúcsra pörgette a Gyurcsány irányította szoc.lib. hatalom. A szemek és fülek befogására a mindent átszövő korrupciót lehetővé, megkerülhetetlenné, büntethetetlenné tette a felső és felső közép számára, szemet hunyt az adócsalásra, adóoptimalizálásnak hívva azt, a nyomor enyhítésére szakosodott bűnözést megengedte, mint megélhetési bűnözés, ezzel is biztosítva, kiszolgálva más bűncselekmények megerősödését - maffia jellegű prostitúció, olajügyek, kábítószer, színesfém és uzsora biznisz stb. működését - ezek irányítói pedig azért élvezhettek büntetlenséget, mert a fekete pénzeket biztosították az elit számára. A pofátlanul jóllét, a jóllét, az elfogadható lét, a megélhetési lét és a nyomorszintű vegetálás is így, valamint az adósságspirál felpörgetésével volt fenntartható. A becstelenek bűnből, a tisztességesek adósság halmozásból éltek, amit az állami irányítás biztosított számukra.
Akik ma olyan vehemenciával támadják Orbánt, hogy más úton keresi végre a lehetőségeket, azok vagy élvezői voltak a gyurcsányi bűnözésre épülő demokráciának, vagy nem akarják látni, ennek az útnak a tarthatatlanságát, még a szakadék szélén sem. Én csak annyit kérdeznék, mit találtak jobbnak a gyurcsányi szoc.lib. felvázolt demokráciaútjában, mint az orbániban?
És természetesen vannak, akik sem a szoc.lib. ámokfutást, sem az orbánit nem hagyják szó nélkül, ők az örök vesztesek. Jelenleg.
Lehet és kell is - van is miért, bőséggel - kritizálni a mostani irányítást, főként, ha alternatívát is mutat a kritizáló, és az az alternatíva nem visszalépés a bűn és az adósság-szakadék demokráciájába. Amikor azt látja valaki, az orbáni út is arra indul, akkor kell üvölteni, de akkor azt is ki kell jelenteni, azért, mert arra a szoc.lib útra, ami volt, soha többet soha nem akarunk lépni, azt soha többet nem engedjük magunkra erőszakolni. Nem azért kell Orbánra acsarkodni, mert mást akar, hanem arra, ha ugyanazt akarná.
Azt viszont tudni kell, a túlélés, a majdani bizonytalan tán-jobblét nem olcsó mulatság, annak árát a húszonkét év elitje elkártyázta, a nyereséget magának besöpörte, így nekünk, a tömegeknek és nem az elitnek kell újra összedobni a pénzt. Természetesen, ha ragaszkodunk a fejlett világban ma regnáló bármilyen demokráciához, lehet, erre az összedobásra még többször szükség lesz, hiszen ez a fajta demokrácia az, ami bármikor lehetővé teszi a tömegek életminőségének elkártyázását. Lehetővé teszi? Vagy inkább ez a feladata.
