újra, kiegészítésekkel frissítve

Egy sztrájk, amiről írtam nemrégiben, és annak a sajtó általi tálalása, azaz a manipulálás magasiskolája.

A spanyolországi reptéri dolgozók sztrájkja egy dolog miatt robbant ki, mégpedig azért, mert a repterek és azokat kiszolgáló állami cégeket a spanyol kormány privatizálni akarta. Arról – remélem – nem kell már meggyőzni senkit, milyen hozománya van annak, ha stratégiailag létfontosságú tulajdon kerül privatizálásra.

Nézzünk körül hazánkban, hová vezetett a meggondolatlan privatizálás, elvesztettük a gyártási kapacitásainkat, a piacainkat, az iparunkat és mezőgazdaságunkat, új érték előállításra alkalmatlanná tettük magunkat, miközben az életszínvonalat emelni kellett, tehát ahogy elfolyt a privatizációs bevétel – és most nem akarok arra kitérni, hány zseb lett megtömve általa – hitelekhez, kölcsönökhöz kellett nyúlni. A hiteleket vissza kell fizetni, amit csak úgy lehet, új értéket állítunk elő, és azt értékesítjük, ha ezt nem tudjuk megtenni, akkor a hitelek visszafizetésére csak újabb hitelek – és egyre rosszabb konstrukciókkal – felvételével nyílik lehetőség, erre kapacitálnak bennünket jelenleg, vagy értékesíteni kell a még meglévő stratégiai fontosságú tulajdonunkat, és nincstelen, kiszolgáltatott földönfutó rabszolgákká válunk. Nálunk már csak a föld és a víz maradt. A kérdés adott, megpróbálunk ezekből gazdálkodni és vérrel-verejtékkel új értéket előállítani, azt értékesíteni, vagy újabb hitelekkel tömködjük a régit, illetve/végül eladjuk az utolsó vagyonunkat is. A vázoltak szerint lehet gondolkodni.

Térjünk vissza a spanyolokhoz. A spanyol repterek nem csak európai, de világviszonylatban is stratégiai fontosságúak, egyike a spanyolok legnagyobb kincsének. Ezt szándékoznak most értékesíteni a globális pénzhatalom piacán. A reptéri dolgozók nem hülyék, és tudták, ez egy nagy zuhanás a szakadék mélye felé, tehát sztrájkolni akartak egytől-egyig, nyár végén azonban a sztrájk egyeztetések nem vezettek eredményre, mert ahhoz, a privatizációra ne kerüljön sor, csak egy „még megfontoljuk” választ kaptak. Az is igaz, a privatizáció elleni aggályukat alátámasztották sok mindennel, amiben egyik pontként az is szerepelt, megszűnnének a túlórák, egyben leépítések is lennének, úgy, hogy a munkaidő nem, de a munka mennyisége nőne, ami már embertelen körülményeket teremtene. Az is igaz, a kormány jó szándéka jeléül emelt a fizetéseken, bár a túlórákat megszüntette. December elsején azonban a szocialista kormány döntött, mégis eladja az ország, ezzel az állampolgárok egyik legnagyobb kincsét, a stratégiai fontosságú légiforgalmat, igaz, egyelőre „csak” 49%-át. A dolgozók erről egy apróbb sajtóforrásból értesültek, már sem idejük, sem lehetőségük nem volt megszervezni egy sztrájkot – még elégséges szolgáltatások biztosításával – ami kicsi figyelmeztetés lehetett volna, de meg nem változtatta volna a kormány szándékát, a világ figyelme sem fordult volna feléjük.

Spontán akcióba kezdtek, hogy a figyelmet így magukra vonják, tömegesen beteget jelentettek és megbénult előbb a spanyol, később európa majd a fél világ légi közlekedése. A spanyol szocialista kormány bevetette a hadsereget és szükségállapot kihirdetésével letörte a tiltakozást.

A nemzetközi sajtó - a hazaival együtt -, ami annak a pénzvilágnak a kezében van, akik a stratégiailag fontos privatizációs vagyon felvásárlásában is jeleskednek vezető hírekben kellett, hogy beszámoljon az eseményről.

Miről tudósítottak??

Összefoglalva: a légi irányítók jövedelme horribilis, és ők azt akarják elérni, ez még növekedjen is, illetve hogy túlórát fizessenek nekik, csak ezért kezdtek csak ők vadsztrájkba, milliók hétköznapjait tették elviselhetetlenné, ezrével tették közzé a repterek környékén valóban embertelen körülmények közt várakozókról a fotókat, az állam bevétele kiesett, sőt, a kártalanítások miatt még lehetetlenebb helyzetbe került. És, hogy ilyen helyzetben ezentúl bármelyik kormány szükségállapotot rendelhet el az országban, azaz fegyverrel leverhet tiltakozást, ez szabályos.

Miről nem tudósítottak?

Összefoglalva: hogy a kiszivárogtatott privatizáció robbantotta ki a sztrájkot, hogy a légiforgalmi dolgozók összessége lépett sztrájkba, nem csak az irányítók, hogy mennyi is az egyéb kiszolgáló légi forgalmisták valós bére, hogy a túlmunka el lett végezve, de nem fizetik, hogy a privatizáció megakadályozása volt a fő cél, hogy mit is jelentene a privatizáció, azaz a stratégiai fontosságú állami tulajdon kiárusítása rövid és középtávon, hogy miért is kényszerültek vadsztrájkra a dolgozók.

A sajtó nem hazudott, a sajtó manipulált. Pszichés eszközökkel az emóciókra hatott, a fejekbe ezeket ültette be, az emberek ezeket hitték így el, ezek alapján formáltak véleményt. A hírforrás sajtó a tulajdonosai érdekében tájékoztatott, a tulajdonos jellemzően az a pénzvilág, aki meg akarja szerezni a világ stratégiailag fontos összes tulajdonát, beleértve a spanyolok által privatizálni szándékozottat is.

El lehet gondolkodni, milyen is az a "szabad" sajtó, amit most sokan siratnak.

Mint ahogy azon is el lehet gondolkodni, a blogok kommentjei is manipulálásra kerülnek azok által, akik most a sajtószabadságért izgulnak. Aki így bevallja gúnyos mosollyal, hogy csal a hozzászólásokkal, úgy, hogy átszerkeszti azokat saját ízlése szerint, annak lehet hinni??

Íme, ide másoltam:

izomagyu|2010. dec. 24. 13:49|

a szemetet kitakarítom a kommentek közül, vagy illedelmes szöveget alakítok belőle, ha tetszik, ha nem:)

Manipuláció az is, hogy bár ezt a bejegyzésem meghagyják a frissülőben, a főoldali hírmatrixban megjelenik, de rákattintva nem olvasható, csak annyi: hoppá, ez ellen nem véd, de ezt már megszoktam, minden kényelmetlen témámnál ezt tapasztalom.