D.d. kapcsán töprengve, átlépve azon

A forradalmakban, még a vesztesekben is- márpedig a forradalmak jelentősebb része vesztes - volt egy állandó, a konszenzus, konszenzus, hogy mit is akarunk? Nem az, hogy kit nem!!

Mit akartok ti? Az egyik visszakapni a magán nyugdíjpénztári befizetését, a másik munkát, a végzettségének megfelelően tisztes fizetésért, a harmadik kevesebb közterhet a vállalkozásának, a negyedik szabadságot, az ötödik korkedvezményes nyugdíjat, a hatodik ...soroljam? De egymás nyűgjével annyit és akkor törődtök, amikor segíti a ti egyéni érdeketeket. Egyetlen egy prioritásban tudtok megegyezni, de az is tagadás, Orbánt ne. És akkor? Kit igen? Akkor már harmadolás, negyedelés, tizedelés van, amit megosztottságnak hívnak, és egymás torkának estek. Mit ér így bármi? Mi mögé tudtok beállni egységesen? Mert mindent ez dönt el. A többi az agymosás és a saját önzőségetek következménye.

Ahol egy ember után megy a nép, ahol annak az egy vezéregyéniségnek a célja van kijelölve, ahol ebben konszenzus van, ott is elbuknak a forradalmak, mert bár sikeresek is lehetnek látszatra, de csöbörből vödörbe helyzetért felesleges forradalmat játszani. Valami ilyesmit tapasztalunk most. Akkor mégis, mire számítotok?

Van nekem egy kis falum, ahol nem törődik senki a másik politikai nézetével, egy célért tudnak összefogni, hogy együtt boldoguljanak, a prioritás a közösen. De ti még a barátban is az ellenséget keresitek.

Tudjátok, az amikor érezzük és elfogadjuk tömegével egymást, amikor akár egy ismeretlen személyt követünk, de nem a személye miatt, nem azért, mert erre felszólít, hanem ösztönből születő tudatossággal, mert ő jelképezi a konszenzust, a nagyon-nagy többség által elfogadható alapot, az valahol itt kezdődik, mint a videón.

És elnézést kérek, de tömeges összefogásra nem találtam példát a kapitalizmus és a tőkés társadalom érdekében. Ha valaki tud ilyet, azt is szívesen felteszem, mert nem az eszméről, hanem az egységről, az összetartásról, az összefogásról, a konszenzusról akartam volna szólani.

Természetesen érthető és magyarázható a bizonytalanság annak tükrében, hogy a 2008-as világválság, melyből már régen kifelé jövetelt jósoltak a szakemberek, újabb és újabb hullámaival, egyre komorabb mélységeket mutat, a világban dühöng az apokalipszis, hogy a Demokrácia és Dilemma Intézet kifejezését lopjam ide. Bizonyos vagyok benne, hogy szinte minden államban gyökeres változásokat hoz a választott párt és irányzat tekintetében egy-egy választás és abban is bizonyos vagyok, egyik állam új vezetése sem fog hozni a népe számára optimális, de még elfogadható változást sem gazdasági, azaz élhetőségi téren. Az elégedetlenség nem fog alábbhagyni, csak az idő húzására lesz jó.

Ennek alapján gondolom, a magyar nép van annyira bölcs, a maga bizonytalanságában is, hogy jól látja, nincs, nem lehet egyetlen formáció mellé sem ma tömegével beállni. Még nem jött el annak az ideje, igazi és radikális változást követeljen. Az irányító párt változása ugyanis nem hozna sem igazi, sem radikális változást.Érthető hát, amikor a takarodj követelést ébredje módosítja a valóságot érzékelő demonstráció szervezője.

Akkor tehát miben lehet egy alap konszenzust elérni? Véleményem szerint csak abban, hogy a világban dúló egyre inkább apokaliptikusabb helyzetbe beleolvasszuk magunkat, hiszen kimaradni nem is tudnánk, hiába próbálkozik vele - meglehet jó szándékkal, de értelmetlenül - Orbán, és együtt gondolkodva és lépve a világ lázadóival, közösen próbálnánk meg kiutat találni, nem annyira a szolidaritás, hanem inkább az összefogás aminek meg kéne alakuljon. Globalizáltan, a globalista eszme okozta apokalipszis eltüntetésére. Ha megalakul majd egy olyan új erő, aki ezt képviseli, akkor az tudna konszenzust teremteni, akkor  lenne ki mögé beállni, mert egy ilyen formáció az erőt is tükrözné, nem pedig az elszigeteltséget, megosztást. Ki akarna egy újra elbukott forradalmat támogatni? Ki akarna az egyik süllyedő hajóból a másikba átülni?

Természetesen én csak gondolkodom, nincs nálam a bölcsek köve, nem vagyok okosabb senkinél, ráadásul a világ is döbbenetes gyorsasággal változik, vele együtt mi is, de mi akadályoz meg minket abban, hogy együtt gondolkodjunk folyamatában ezekről a dolgokról?