a fejlett világ ezt megtiltja

A mezőgazdasági munkáknak van egy óriási előnye - túl a gazdasági, táplálkozási, szociális és a többi előnyökön -, hogy nem csak hagy időt a gondolkodásra, de kifejezetten serkenti is azt. Miközben órákon át a nyugtató csendben, minden zavaró tényezőtől mentesen dolgozik magányosan az ember, a monoton fizikai munka mellett beindul a logika keresése.

Amikor a szántó, a föld, az erdő az élettér, eggyé válik a gondolat is a természettel, érthetővé és alappá válik, kis atomnyi részei vagyunk és a kölcsönösség a lételemünk. Ez ugyan valahol bekódolt része az embereknek, amitől lehet ideig-óráig szabadulni, de ha regenerálódni vágyik, kikapcsolni, békét találni, hát kimegy az erdőre kirándulni, a tengerre úszni, a folyóra evezni, a hegyeket megmászni, az ember ösztönei tudják, a természet nem csapja be, a természet gyógyítja, ha békében él vele.

Amikor az ember úgy fertőződött meg saját tudásától, Istennek képzelve magát, hogy le akarta igázni, kiiktatni a természetet és annak törvényeit, nem számolt azzal, nem a természet az ő része, hanem fordítva. Ha a gazdasejt elpusztul, elpusztul a vírus is vele. Ennek a folyamatnak egy szakaszában az almamagtól megittasult aztán a mellét dagasztva, saját vállát veregetve büszkén és öntelten kijelentette, ez a civilizáció! A kamikáze akció végére kész a sír, már csak bele kell feküdni.

Na, de, nem is erről akarok írni. A természeti népek használták a természetet és szolgálták is azt. Kölcsönhatásban voltak. Tudásukat a tapasztalatra építették és évezredekig jól elvoltak. Nem véletlen, ma eljutottunk addig, keressük a természetes gyógymódokat, természetgyógyászokat, a természet lágy ölét, vagyonokat fizetünk egy útért, hogy Robinsonként tölthessünk el egy-két hetet, hogy biót és ökogazdaságból származót fogyasztunk, vagy fogyasztanánk, ha hozzáférnénk, hogy építkezéseinkben térünk vissza a fához, a kőhöz, az agyaghoz, földhöz, hogy ruházatunkban a pamutot, vásznat, gyapjút, selymet részesítjük, részesítenénk előnybe.

Nem tudom, ki talált arra vonatkozó tudományos kutatásokkal megalapozott adatokat, mi volt a fő halálok a természeti népeknél. A mai adatok tudottak, a szív-érrendszeri és a daganatos betegségek vezetik a listát és a kiváltó okok közt a káros étkezési szokások, a stressz, ám első sorban az élvezeti szerek fogyasztása az, amit kiváltó oknak jelölnek meg. Kíváncsi lennék arra , hogy maja, azték, inka, guancs, és a többi leigázott, civilizációval kiirtott népek közt hány kórlapon szerepelne exitálás okaként megjelölve a szívkoszorú érelmeszesedés, agyi vagy szívinfarktus, magasvérnyomás, a hörgőrák, tüdőrák, és sorolhatnám, holott a dohányt ismerték és használták is azt. Talán volt néhány, de elenyésző. Mint ahogy az indusok, perzsák sem heroin túladagolásban szoktak búcsút mondani az életnek annak idején, dacára a folyamatos ópium fogyasztásuknak.

Nem akarok ennyire régi időkre visszamenni, maradjuk csak az észak-amerikai indiánoknál. Szívták kultikusan és a mindennapokban a dohányt, férfiak és nők egyaránt, rágták a kokacserjét, itták a palque bort, életük része volt és az ég világon sehol nem olvasni, hogy a leigázásuk előtti időben gondot okozott volna ez a függőség, hogy haláluk nevesített oka lett volna a dohányzás, a kábítószer és alkoholizálás hatása. Lám-lám, mit tett a civilizáció? A dohányt kezelik minden vacakkal és agyament eljárással cigarettává, a kokacserjéből kivonnak és szintetizálják kissé heroinná, a borhoz adalékokat kevernek és bonyolult lepárlási eljárásokkal tüzes vizet hoznak ki belőle. Máris lehet vezető halálok a következménye.

Mit tekinthetünk ma a legnagyobb áldásnak? Az ember célja az életben a boldogság keresése, ahogy sokan fogalmazzák. A boldogság alapja a béke. Talán a legszebb szavunk is a béke. Békés, békesség, megbékél, békebeli, boldog békebeli idők, mert boldogság csak békében lehet. És így jutunk el a békepipáig.

Lehetett-e nagyobb becsben valami, mint az, amivel megpecsételik a békét? Együtt szívni el a békepipát, nincs több ellenségeskedés. A békepipa elszívásához elengedhetetlen volt a dohány, amit vegyszerek nélkül termesztettek, napon és levegőn szárítottak, apróra vágtak, így aztán egy alacsony nikotin és cukortartalmú, kellemes, frissen natur aromás dohányt tömtek a békepipába.

Mi történik ma? A dohányföldeket erősen műtrágyázzák, a növényeket sokszor permetezik rovarölővel, majd félig nyersen betakarítva fermentálják, kamrákban légfúvással, füsttel szárítják, és ezáltal elért magas nikotin és cukortartamú dohányt a feldolgozókba szállítják. De még ez is kevés a nyomorhoz, jöhet a tönkretett dohánylevél feldolgozása pácolással, vegyszeres cukor és nikotin kivonással, mesterséges adalékok és kellő mennyiségű nikotin hozzákeverésével és végül a gyártósor végén megjelenik a cigaretta.

Kevesen tudják, hogy a keleti termesztés és feldolgozás eredményezi az alig káros és nagyon élvezhető „A” dohányt, és minél inkább jövünk a „fejlett nyugat” felé, annál inkább tolódunk a „B”, „C” dohány felé, de nem ez a legalja. A magyarországi - multinacionális tulajdonú - dohánygyárak a drágább „D” és olcsóbb „E” dohányból gyártják a cigarettákat. Gyakorlatilag a szemetek szemete a „D” és az „E”, és itt, Európában, annak keleti és nyugati részén egyaránt. Nos, ez az, amit nem kötnek az orrunkra. Vajon miért nem kell ezt feltüntetni a termékeken? Mert azt, hogy a fent leírt eljárásoknak köszönhetően benzolt, nitrozamint, formaldehidet, hidrogén-cianidot....is szívunk, néhányan már elmondják. Mindez nem lenne, ha visszatérnénk a vegyszermentes, a természetes dohányhoz. Mert nem az a káros, hanem attól lesz az, amit tesznek vele.

Csakhogy, a „fejlett világ” ezt megtiltja. Hiába is termesztek én a földemen dohányt, kizárólag a fenti folyamat betartásával kerülhet zárjegy alá, azaz értékesítésre. El nem lehet sorolni, mi minden törvényt sértenék, ha nem tartanám be, de a teljes vagyonelkobzás és a tíz év börtön látatlanban járna.

A világ hatalmasai ezzel tökéletesen tisztában vannak. Ontják ránk a dohány helyett a mérget, miközben minden szinten tiltják azt. „Szívd és gyűlöld a dohányost, gyűlöld magad. Csak egymással legyetek elfoglalva, ne gondoljatok ránk, mint ellenre. Majd mi gyártunk nektek ellenséget is.” Üzenik.

Mi is volt a társadalmi élet legjelentősebb színtere évszázadokon át, a világ minden táján? A vendéglátó. Nálunk az étterem, a vendéglő, a kávéház, az esszpresszó, a kocsma. Az emberek ott beszélgettek, gondolatokat cseréltek, filozofáltak, ösztönözték a másikat is gondolkodásra. Hol született meg a 12 pont? Hogy csak egyet említsek. Közben ettek-ittak és dohányoztak. Az egészséges étel erőt ad, az egészséges alkoholos ital segít oldani a feszültséget, a káros gátlásokat, a natúr kávé frissít, míg a természetes dohányban lévő csekély nikotin és cukor serkenti az agyműködést.

Kell-e a hatalmasoknak, hogy az emberek gondolkodjanak?

Tiltsuk ki a vendéglátóból, színházakból, munkahelyekről - hovatovább a parlamentből is - és minden közösségi zárt helyről a dohányzást. A társadalmi élet dohányzásmentes lesz. A dohányosok nem fognak társadalmi életet élni. A dohányosok vagy beadják a derekukat és főként a gerincüket nekünk, hatalmasoknak, vagy kitiltjuk őket a társadalmi életből, a társadalomból.

Ha belegondolok, az európai kultúrában a dohányzás mindig is a lázadás egyik szimbóluma volt. Nekik egyenmassza kell.

Én pedig úgy döntöttem, ha már van földem, ültetek dohányt magamnak, nem vegyszereztem eddig sem semmit, most sem fogok, az alsó leveleket tépem, mindig csak a beérett, megszáradtakat, majd a szeles-napos déli oldalon megszárítom, szálasra vágom és meghívok mindenkit egy egészséges békepipára, aki érti miről beszélek. Aki pedig nem érti, majd ott kezdheti a gondolkodást. Pipával, vagy pipa nélkül, de békében.