a szabad gondolkodás kiirtásának kísérlete
Megkezdődtek a tavaszi munkálataink, amivel haladtunk ugyan, csak éppen az állandó szél - nálunk mindig fúj a szél, de most bődületes nagyon fújt - kivitte a fejemből a memóriaközpontot, helyébe hozta a totál megfázást, piszkos kemény lázzal. Vagy egy órát agyaltam ilyen állapotban, ki és mely várost szóratta be sóval a legenda szerint? Igaz, az sem ugrott be, mit is veteményeztünk az új szerzemény földbe, pedig a tönköly búza mégis egyszerűbb, mint Karthago és Cornelius Scipio. Még szerencse, hogy van aki ilyenkor kisegítsen, ha éppen elakad az ember, így tehát köszönöm Scipiót Tosznak. A tönköly búzát egy Ibumax 600-as hozta meg.
No, sokan azt gondolják, a földművelés sokkal egyszerűbb, mint a gondolkodás. Van benne biztos valami, az összefüggés biztosan, amíg az ember műveli a földet, már unalmában is kénytelen gondolkodni. Így jött ez a földet sóval szórás is. Krisztus előtt majd' százötven évvel, Karthago elpusztításakor már tudták, ha sóval szórják be a földet, az terméketlen lesz, de ha a Bibliából veszem elő Sikem vagy Sodoma és Gomorra történetét sózás ügyében, akkor egyértelmű, hogy ha nem is Ádám és Éva, de Mózes óta biztosak lehetünk benne, a földet tönkreteszi a só és évtizedek is kellenek hozzá, regenerálódjon, újra termővé váljon.
Néztem egyik gazda földjét, vagy hat éve búzát termeszt ugyanott, a termése ugyan jó, mert a kártevők és gyomok ellen ezerrel vegyszerez, a földet pedig folyamatosan műtrágyázza. A műtrágya pediglen só. A benne fejlődő növény próbálja meg közömbösíteni, védeni a természetet, a földet a gyilkos sótól, úgy, hogy magába építi azt, de vajon meddig bírja ezt a védelmet? És mi lesz velünk, ha mindig azt a növényt esszük, ami mérgezi magát a sóval, csak hogy védje a földanyját?
Mózes óta biztos tudásunkat tesszük félre kapzsiságunk, hülyeségünk miatt? Mert az embernek győzni kell a természet ellenében? Nem győzhet. Apró csatákat nyerhet, de a háborút a természet fogja nyerni.
Vannak emberek, akik a földet sózzák, gyilkolják, vannak, akik a dogmáikat használják sóként, és szórják be vele a logikus és szerteágazó emberi gondolatokat, önkényes elhatárolódástól vezérelten kiirtandónak, bűnösnek tekintve azokat. Vannak, akik a dogmáikat tekintik kizárólagosan elfogadhatónak és minden mást elpusztítandónak kezelnek. Sózzák az önálló gondolkodást. Voltak itt rendszererek, amik a teljes sózással érték el, uralmon maradhassanak, de a gondolat olyan mint a föld, mint a természet, ösztönösen győz, az életösztön mindig győz. A természet, a föld és a szabad gondolat élni akar. És élni fog, túléli mindig azokat akik sózzák azokat. A dogmák elpusztulnak mindig, a szabad gondolkodás örök életű.
A sózott - műtrágyázott - talajon fejlődő növény termése sokkal nagyobb, bővebb, hiszen így dolgozza fel a sót, így védelmezi meg a földet, de ez a termés mérget adhat a fogyasztónak. Mint ahogy a sózott - elhallgattatott, elnyomott - gondolatok is egyre nagyobbá nőhetnek, és bizony, idővel mérget is termelhetnek. A mérgek pedig azok ellen fordulnak, akik a dogma sójával irtották volna a legemberibb cselekvést, a szabad gondolkodást.
