Soha nem kedveltem, de várom a beszédét.

Furcsa nép a magyar, nem szeret gondolkodni, nem szeret dönteni, nem szeret felelősséget vállalni, neki az kell, legyen egy jóságos vezetője, aki mint bölcs apa, majd mindent elrendez, mindent megmond, mindent megold és akkor visszatarthatatlanul jön a boldog jólét.

Orbán szavazóinak nagy része ezekből áll, tőle remélik a csodát, egyetlen elvárással, nekik ne fájjon a csoda megteremtése. Túl mély a szakadék és túl keskeny az átjáró felette, a feladat végrehajthatatlan anélkül, sokan, túl sokan ne zuhanjanak a mélybe.

Orbánnak nem csak ezzel kell megküzdenie, le kell csillapítania katonái éhségét, elmagyarázni, itt most munka jön, nem osztogatás. A magyar politikus egyedisége, csak akkor hajlandó az ország érdekében cselekedni, ha már minden más lehetősége megszűnt. A lehetőségek megszűntét kérdéses mennyire fogják tolerálni, mellette a katonáknak tudomásul kell venni, csak vezetőjük puszta két szép szeméért áldoztak annyit a győzelemért, bele kell törődjenek, nem ők győztek, hanem csak Orbán, siker esetén ők nem fognak bekerülni a történelemkönyvekbe, még ez az elégtétel sem adatik meg számukra.

A szavazóik csodavárásának lázát az első intézkedések le fogják hűteni, ezekkel az intézkedésekkel nem lehet várni, el kell venni, innen-onnan, hogy egyáltalán működőképes maradjon az ország. Az osztogatást mindig csak fosztogatással lehet ellentételezni, de fosztogatni való már nem maradt, ha esetleg mégis egy kicsinyke, az pont a jellemzően Fidesz szavazók körében található. A sok felé osztott és egymás irányába acsarkodásra szocializált nép árgus szemekkel fogja lesni, kitől vesznek még el, mindent el fog tűrni széles mosollyal, bosszúra éhesen, csak tőle ne. Abban a pillanatban, hogy egy-egy csoportot elér a megszorítás, felszított gyűlölete kiélésében máris megtalálja a Fideszt, és indulatának új tárgyává teszi. Hiszen tudható, a gyűlölet egy szenvedély és a gyűlölet tárgya bármikor változtatható.

A mély szakadék, keskeny palló ennyiben leírható és ez már önmagában is kétségessé teszi a sikert,  ha arra gondolt Orbán, amikor beállt szakadékot ásni, és nem kevés lapáttal mélyítette azt, majd legfeljebb betemeti, saját maga is a csodákban bízott. Ezt a szakadékot teljes gőzerővel a Jobbik ásta, és nála még a lapát. Ahány jéggel hűtött csalódott, annyival több lapát a Jobbik kezében.

Ott lesznek ők a Fidesz nyakában és taszigálásban, lökdösődésben, balhéban nem lesz hiány, hiszen már most nyilatkozták, a parlamentbe gárda egyenruhába vonulnak be, a csendőrséghez ragaszkodnak. Miért ne mennének ki az utcára, a Fidesz sokkal nagyobb mandátum arányban volt ellenzék, mégis az utcára vitte embereit. A példa azt mutatja, győzött, tehát sikerrel.

Bízhatna persze abban Orbán, a szavazóbázisa olyan eltökélt, olyan hű, olyan fan, ami megbonthatatlan és örök, de pont most kapta az élő példát arra, hogyan lesz egy nyolc éve kormányzó óriás gyűjtőpártból pillanatok alatt önmaga árnyéka.

Az MSZP megmaradt szavazóinak jelentős része sem azért tartott ki, mert elvei erre buzdították, hanem a kétharmadtól való félelme, viszolygása a gyűlöletre építő radikális párttól. Maradhatna természetesen a várhatólag harmincvalahány képviselői mandátummal a legnagyobb törpe ellenzék, ha a felállás nem változott volna.

Volt és elfordult híveiből sokan megették a Jobbik mérgezett katyvaszát, de most az is kiderült, közel sem annyian, mint amire számítani lehetett, vagy kínkeservvel mégis szavaztak a szocialistákra, vagy otthon maradtak, de a legnagyobb meglepetésre, máris mellé álltak egy olyan formációnak, akinél kétséges volt egyáltalán, hogy nem elvesztegetett -e a voks, amit melléjük tesznek.

Az LMP szinte semmit nem mondott, felmutatott egy egész jól kidolgozott programot, de nem valószínű ez volt a döntő a szavazatoknál, sokkal inkább az, hogy van, lehet máshogy is elfordulni a csalódást okozóktól, mérsékelten, humánusan, indulatoktól mentesen, embernek maradva.

Az LMP még nem bizonyította, de már ízelítőt adott abból, lehet más a politika, a régiekben kételkedők, akik nem kérnek a radikalizmus embertelenségéből most tapasztalták meg, lehet más a szavazói elfordulás is, és az elfordulásuk nem lett elvesztegetett, lehet más alternatíva erre is.

Amennyiben az LMP bemutatkozása őszinte volt, amennyiben a következő hónapokban következetesek lesznek és tartják magukat ígéreteikhez, nem állnak össze még egy pillanatra sem a másik három parlamentbe jutott párttal, ha valóban képviselik a szavazókat, akkor előfordulhat, hogy furcsa jelenséget tapasztalunk, őszre fog kizöldülni, az önkormányzatoknál legalábbis.

Hiszen a Fidesz szavazók kiábrándultságukban ugyanúgy megtalálhatják és meg is fogják találni a sem nem szélsőséges, sem nem múltból itt ragadt LMP-t, mint a szocialistákban csalódottak.

És ha ez bekövetkezik, akkor Orbánéknak az lesz a csoda, ha ki tudják tölteni a négy évüket, de keserves négy év lesz, ez már tudható.

A kérdés csak az, hogy Orbán most, ebben a négy évben az ország, a hazája érdekében fog-e dolgozni, áldoz-e ennyit magából azért, hogy majdan a történelemben pozitív szereplőként legyen nyilvántartva, vagy többet számít neki négy év uralkodás, kevesebb keservvel, több egyéni gyarapodással, érdektelenné válik-e számára, hogyan emlékeznek majd róla.

Akárhogy is dönt, az már látszik, nincs több négy évnél. Bár kevesebb még lehet. És ez csak rajta múlik, azon, hogy a keskeny pallón, a mély szakadék felett, lihegő ellenséggel a nyomában fog egyensúlyozni a jövő érdekében vagy ragaszkodik a népszerűséghez, a pillanat dicsőségéhez. A pillanat dicsősége, a népszerűség talán kitarthatna négy évig, de a gazdaság nem, az ország nem, a nyomort már nehéz lejebb vinni, és aligha lehet szélesíteni.

Az ország fejlődésének szempontjából is egyetlen kérdés maradt, a racionális, népszerűtlen lépéseket nyeli be négy évre, vagy a szép lassan hűlő vízben akar gyerekként tovább lubickolni a választók többsége, illetve hajlandó-e a további radikális gyűlölködés útjára lépni, mert dacos, hisztis kamasz akar maradni.

Talán húsz év alatt felnőttünk, és végre most gondolkodóvá érünk, hogy ősszel és négy év múlva felelősen  cselekedni is tudjunk, mint ahogy a következő választásra érik be mindaz, aminek húsz éve kellene  működni.

Soha nem kedveltem Gyurcsányt, nem is szavaztam rá, de az öszödi beszéde után tiszteltem és bíztam benne. Soha nem fogom elfelejteni és megbocsátani Orbánnak azt a mérhetetlen felelőtlenségét a hazájával szemben, hogy akkor nem állt ki Gyurcsány mellett és nem a kunstruktivitást választotta, hanem még mélyebbre taszította az országot, soha nem szavaztam és nem is fogok rá szavazni. Ennek ellenére amikor majd elhangzik az ő öszödi beszéde, őt is tisztelni fogom ezért és kívánom, ne ellene, hanem mellé álljanak azok akiktől függ a sorsunk. Jó lenne, ha erre a beszédre nem kéne sokat várni. Elég volt a posványból. Sikeres négy évet kívánok neki, mert ez a közös érdekünk.