segíts, maradj, maradok

Magam történetével kezdem, a lényeg a második részben van, de érdemes elgondolkodni az egészen.

Az én nolblogos történetem nem régi, másfél éve vagyok rendszeres olvasója, az első hozzászólásom tán egy éve történt, elég bátortalanul, hiszen azt láttam ez egy viszonylag zárt közösség. Akkor még fel sem merült bennem, akár én is írhatnék.

Egyik hozzászólásomat követően Fics keresett meg privátban, ez közvetlenebbé tett, így már sokkal aktívabbá váltam, mígnem egy hozzászólásom következménye az lett, Hmmmm bejegyzés indítására tartotta ezt alkalmasnak. Érdekessége ennek, hogy szinte történelmi jelentősége is lehetne, arról szólt, a választásokat a csalódott, megkeseredett kisemberek fogják eldönteni, amit blogtársunkról egyszerűen funyizmusnak neveztem el.

Szerettem volna pontosítani az én álláspontomat, így született meg az első bejegyzésem, október elején. Eleinte jellemzően politikai témákban írtam, hiszen a választások közeledtével ez sokunk gondolatát lekötötte, meghatározta. Eléggé aktívvá váltam, három hónap alatt 66 poszt, 32 661 olvasottsággal és 3377 komment. A legkevesebb olvasottságú írásom 54 volt, a legkevesebb hozzászólás 1. A legolvasottabb 3147, a legtöbb komment 269. Átlag olvasottság 495, átlag hozzászólás 51.

Január 26-án töröltem a blogom összes bejegyzését, aminek egy durva támadás volt az oka. A támadások nem érdekelnek, ha tudom az okát. Én erre az össztűz támadásra ma sem kaptam magyarázatot senkitől, aki ebben részt vett. Saját kútfejemből arra a következtetésre jutottam, valószínűleg tudatlanul beletenyereltem valamibe, ezért is töröltem. Visszavonhatatlanul.

Sőt, kénytelen voltam a teljes adatbázisom törölni, újra installálni a gépem, ugyanis az utolsó pár napban nem csak lórúgás spy vírusokat kaptam, de trójait is, és a blog felületén olyan adataim jelentek meg, amit csak az tudhatott, aki a gépemhez így hozzáfért. A tűzfal, a vírusirtó semmit nem ért. Senkit nem fogok megnevezni, nyugi, de lementettem néhány dolgot.

Ez volt a január 26-a előtti nolblog történetem.

Két blogger volt, aki a végsőkig tartotta bennem a lelket és biztatott, térjek vissza, a Szerki, akitől kértem a regisztrációm törlését is erre buzdított. Köszönöm nekik.

A sors iróniája, hogy láthatólag azóta már más a Szerki, egyik blogger követte a kiváltakat és már nincs a nol-on, a másik pedig szinte nem is ír. Azért meg kell említenem még egy valakit, de már őt sem igen látni erre felé.

Február 11-én újra indítottam, de már semmi nem volt a régi. Én sem. Az a pofon – aminek még most sem tudom az okát – nem múlt el nyomtalanul, és talán soha nem is fogom kitörölni magamból. Megírok valamit, majd megszerkesztem és utána ötször-hatszor is átírom, mert nem akarok újra a támadás célpontja lenni. Így aztán az írásaimból néha pont az kerül ki, ami meghatározó lenne, elveszíti az a jus jellegét, ami a lényegét adta.

Megint eltelt több, mint három hónap, ami alatt 36 posztot írtam, összesen 7297 olvasóval és 1104 hozzászólással. A legolvasottabb 585 volt, a legtöbb hozzászólás 76. Átlagot tekintve 203 olvasó és 31 komment.

Mint írtam, ehhez a drasztikus leépüléshez hozzájárul nagy mértékben, hogy kiölték belőlem a spontanelitást, a természetességet, ostobaság lenne nem észrevenni, ez milyen rosszat tesz annak, aki ír, mennyire rontja saját színvonalát. Ez saját magamról a kritikám.

A többi ok már máshol keresendő.

Szépen, halkan sokan távoztak, ha ma megnézem a régi blogom hozzászólóit, több, mint fele már régen elszivárgott. Voltak, akik jelezték, miért, így tudható, az egymást öldöklő, embertelenné váló, harcias hangok, a gyűlölködés, veszekedések, egymást fikázó posztok sokat elriasztottak.

A második ütemben a régi, ős-nolblogosok jelentős része lépett át máshová, ez már nem volt halk, erről mindenki értesült. Az ő indokaikat pontosan lehetett tudni, elégedetlenek voltak a mindenkori új szerkesztéssel, a túláradó spamokkal, sokallták a politikát és a jobboldal jelenlétét.

Jöttek természetesen újak is, ez nagy öröm.

Szerkesztővel nekem soha nem volt problémám, sem a legrégebbivel, aki érkezésemkor volt, most nem nevesítenék, sem az azóta rövidebb-hosszabb ideig lévőkkel, ha lefutok a frissülőből, lefutok, nem tisztem eldönteni, alkalmas-e bejegyzésem az ajánlóba. A nol politikájába pedig végképp nem szólhatok bele. Véleményem lehet, le is írhatom, de a nagy egészet csak ők látják belűről.

Olyan ez, mint egy munkahely, a dolgozók jönnek-mennek, ám ha rosszul megy a bolt, akkor a vezetőt fogják lecserélni. És addig cserélgetik, amíg saját számításaikat meg nem találják a tulajdonosok, így aztán a vezetők is jönnek-mennek, főként amikor amúgy is nagy változások vannak.

Én nem mondom, nem gondolok nosztalgiával arra az időszakra, amikor még több, mint dupla volt az érdeklődés, hazudnék, ha olyat állítanék, érdektelen. Mégis bízom benne, előbb-utóbb normalizálódik a helyzet. Én ehhez csak azt tudom hozzátenni, írok. Jobbat-rosszabbat, hiszen én is hullámzok a közeggel együtt. De semmiképpen nem adom fel.

Jelenleg úgy tapasztalom, az érdeklődés igen megcsappant, de a hangulatból nagyrészt eltűnt az oktalan feszültségkeltés, bár itt azért még maradt visszás dolog, erről most nem írnék bővebben. Biztosan akad, akinek fontos a harc a vita helyett, de ez elég silány bosszú részükről.

Ami elgondolkodtat, hogy külső támadások irányulnak sok blogger-bloggerina felé, hogy ezzel távozásra kényszerítsék őket. Látható, hogy a bizonytalanokat, de értékeseket veszik célba, végképp elriasztásra kihegyezve. Politikai beállítottság nem motivált, ezt is megfigyeltem. A kérdésem: kinek az érdeke, hogy innen elmeneküljenek máshová a jó tollú de nem határozottan maradni akaró blogolók? Kinek az érdeke ellehetetleníteni a nolblogot? Mi okból?

Én nem fogok egy csapatból kilépni, mert jelen pillanatban nem tetszik a vezetési stílus, mert vannak, akikkel nem értek egyet, mert néha a szemetet is ki kell ürítenem, válókeresetet sem adok be azért, mert voltak vitáim a párommal. De van, aki elhiszi, hogy minden rossz a szerkesztők hibája.

Nolblog, bár kissé savanyú most, de legalább, ha ici-picit, de az enyém is. Én szeretek itt lenni. Amikor eljön az idő, hogy búcsúzni kell, akkor majd pihenőre fogom. Blogolás nélkül is van élet, de remélem ez még messze van.

Addig pedig keressük meg a kiemelt kérdésre a választ. Segítetek?

Hogy maradjanak a bizonytalanok, hogy újra jó legyen itt blogolni mindenkinek.

Elnézést, hirtelen felindulásból írtam, nem szerkesztettem, gyors akartam inkább lenni.