A lomizás nem guberálás, világosított fel pár éve szomszédom.

A lomizás nem azonos a gubizással, világosított fel pár éve a szomszédom, amikor elszörnyülködve kérdeztem, mi a fenének kell nekik guberálni.

Nem értettem, mi visz rá valakit, akinek szép nagy háza, viszonylag új autói vannak, még akkor sem, ha a jövedelmük az elmúlt években a negyedére esett vissza. Tanár-mérnők házáspár, gyerekeik felnőttek, marketinges, tanár és már sokat foglalkoztatott, de még színművészetire járó három gyerekkel.

Kiokosítottak, gubizni a szemétben az életben maradásért gubizik valaki, lomizni pedig egyenlő a kincsvadászattal. Mert aki keres, talál, más értéktelen, feleslegesnek gondolt vackai között sokszor gyöngyökre bukkannak, tartsak velük. Meglepődve tapasztaltam, a lomizók is két csoportra oszthatók, az egyik, akik eladásra még megfelelő cuccokat keresgélnek, ők a megélhetési lomizók, míg a másik csoport, a hobbi lomizókat fedi le. A két csoport között nincs háború, vagy harc, mindig meg tudnak egyezni, még akkor is, ha mindketten látnak fantáziát ugyanabban a felfedezményben.

Célirányosan nem járok lomizni, akkora kedvet azért nem kaptam hozzá, ámde most már meg-megállok, amikor a lomtalanításra kitett kupac szélén vagy tetején valami izgalmas kerül a szemem elé.

Szomszédaim bútorokra utaznak, és valóságos gyönyör, amikkel már berendezték így a melléképületüket. Én nem állítottam célt magam elé, hiszen időm és kedvem sincs iparilag űzni eme foglalatosságot, de néhány dolog azért igen nagy elégedettséget váltott ki belőlem.

A  száz év körüli zongoraszék és az 1800-as évekbeli utazóláda ugyan felkerült a padlásra, ott porosodik, de majd egyszer rendbe hozom őket, a vasalót már reparáltam, a retró ventillátorral együtt a lányomhoz került.

Hanem az igazi öröm számomra négy alkotás. Művészi értékhez nem is értek, gyanítom, vetekszik a nullával, de ez nem foglalkoztat, kettő festményt éreztem arra megfelelőnek, kitegyem a falra, a harmadikat sincs szívem eldugni a sarokba.

És lett egy kincsem is, mégpedig ebben a Gross-Bettelheim litográfiában találtam rá, előbb azt gondoltam, csak egy grafika fénymásolata, olyan kosz lepte volt, azért hazahoztam. Micsoda meglepetést okozott valódisága, sorszámozva, pecséttel ellátva, az eredeti aláírással, mikor letakarítottam.

Egyszóval, nem szégyellem, hogy lomiztam.