senki nem kérdezett semmit
Gyula, a közművelődési igazgató nagy, öblös hangja illett testi méreteihez is, bár amióta meghaladta a százötven kilót, nem állt mérlegre, hiába a százkilencvenes magasság, a súlyát már ő is túlzásnak érzete. Munka után soha nem ment haza, kedvenc kis presszójába vitte inkább útja, ahol zárásig elücsörgött. Tehette, nem volt aki hazavárja, idős szüleit pedig, akikkel együtt lakott, jobbnak látta kerülni, mindig a nősülést emlegették. Túl volt már élete delén, ha eddig nem talált párt magának, már ezután sem fog, beletörődött. Az egyetemi évei alatt voltak még lányok, de egyik sem fordult komolyabbra, aztán hogy elhízott, az önbizalma is oda lett. Sóvárgott ő a nők után még most is, ennek ellenére valahogy balul ütött ki minden próbálkozása, így inkább ha testi szükségét érezte, beült egy taxiba, aztán kivitette magát a kurvákhoz. Ahogy mentek az évek, egyre jobban bezárkózott, tán ezért is szerette ezt a presszót, állandó törzsközönsége elfogadta olyannak, amilyen volt, és a harmadik sörnél már fesztelenül beszélgetett, csak a hangja lett erősebb, harsánysága betöltötte a teret, a hatodik után jött a politika, de bizony akkor már előjöttek az ocsmány szavak, ment a bazmegezeése, kurvanyukozása, mi tagadás, ezek még a finomabbak voltak. Nevették is a többiek, nesze neked népművelés, mert a diplomái közt népművelői is volt. A nők ócsárolása a nyolcadik korsónál kezdődött. Megkeseredett ember, tudták róla, ezért nem is szóltak rá.
Zsóka, a tanárnő ritkán fordult meg a helyen, többnyire csak valamelyik barátnőjével ült be egy üdítőre, hisz alig pár háznyira lakott. Egyedül nevelte a bakfis lányát, a férje már a terhesség alatt lelépett, igyekezett is haza, nem akarta, egyedül maradjon a csitri, jó anya volt. Bármennyire is kimérte saját idejét, Gyulára mindig szánt belőle, ha nem is sokat, de jól el tudtak beszélgetni.
Egyik nyáron, tán az iskolai szünet miatt, gondolták a törzsvendégek, Zsóka látogatásai megszaporodtak, jött egyedül is, és beültek Gyulával a sarokba megtárgyalni a mindkettőjüket foglalkoztató dolgokat, a férfi ilyenkor nagyon vigyázott, és amíg a nő ott volt, nem fogyasztott többet három italnál. Augusztusban már bőven benne voltak, hogy először hazakísérte a tanárnőt, majd ezt követően már mindig. Hiába ért véget a szünet, Zsóka szinte minden nap megjelent, Gyula pedig csak akkor kezdte a negyedik sört legurítani, miután visszatért elbúcsúzás után az asszony kapujától, de azzal a negyedikkel be is fejezte, következetes volt. Egyik este azonban hiába várták, a számlája is ott maradt kifizetetlenül, napokig találgatták, mi történhetett, aztán mindent megértettek, mert legközelebb együtt érkeztek, szemérmesen, kéz a kézben, de nemsokára már ölelve egymást, és a puszik is nyilvánosak lettek. Így ment ez ősz végéig, mindenki örült szerelmüknek, Gyula fogyni kezdett, Zsóka kivirult, és árasztották magukból a boldogságot.
Enyhén borongós nap volt, mikor szokásuk szerint elköszöntek, és a nő lakása felé vették az irányt, aztán, már majdnem zárórakor a férfi újból megjelent, és kért egy sört, gondolkodva támasztotta a pultot, leülni már nem volt kedve, dörmögő hangja, megkértem Zsóka kezét, megtörte a halk beszédmorajt, majd egy emberként faggatták, és mit válaszolt a tanárnő. Nem mondott semmit, csak két kezével simogatta az arcom, nézett a szemembe sokáig, aztán sírva fakadt, én egy fél óra múlva eljöttem, de még akkor is zokogott, megállíthatatlanul, morogta nekik Gyula.
Hetekig nem látták aztán egyiket sem, az első hó szállingózott, hogy az igazgató betért és gyors egymásutánban bedöntött két sört, várták, majd mesél, de az nem szólalt meg, később a hatodik után harsányan, ocsmány szavakkal szidta a politikusokat, a nyolcadik után a nőket.
Senki nem kérdezett tőle semmit, az élet ment tovább.
