természetes elfogadása a választottnak
Mióta áll az új híd Esztergom és Párkány között, és már határellenőrzés sincs, sokkal egyszerűbb a dolgunk, hogy átugorjunk barátainkhoz.
Muzsla pár kilométerre van csak a határtól, mégis mindig egy másik világban érzem magam náluk. Tibi és Bandi, a két testvér semmiben nem hasonlít egymásra, Tibi ráadásul Pozsonyban lakik, de hosszú időket tölt ő is ott, így próbálunk akkor menni, mert így teljes az élmény. A család lelki ereje Frida, pont a napokban töltötte be 72. évét, vidám hangulatát, nyílt, őszinte természetét soha semmi nem törte meg, sem a kacskaringós élete, sem hogy férjét már lassan harminc éve elveszítette, sem a rendszerváltást követő szegénység. Férje a szlovák Druga András is beszélte a magyar nyelvet, hiszen Érsekújváron sok magyar élt, bár gyerekkorára már semmi nem maradt a magyarok többségéből, a szlovák akkoriban szívesebben tanulta nemzetisége nyelvét, mint a nagypolitika akaratából nemzetiséggé avanzsáló őslakósság az új országét. Frida kalandos úton lett magyar állampolgárból csehszlovák, majd magyar , később csehszlovák újra, hogy végül szlovák legyen, míg származását tekintve édesapja német, míg édesanyja magyar volt, így aztán semmi csodálkozni való nincs azon, ahogy gondolkodik.
Frida fiainak házassága még jobban bonyolította a nemzetiségi gubancot, Tibor felesége, Lilu édesapja magyarfóbiás cseh, édesanyja magyarbarát szlovák, Tibor és Lilu fia alig ért egy két szót magyarul. Bandi felesége, Zsuzsa ukrajnai, édesapja orosz, édesanyja magyar származású, Bandi és Zsuzsa kislánya tökéletesen beszéli a magyar nyelvet, magyar iskolába jár és erősen akadozik a szlovák nyelvismerete. Frida éppen eléggé aggódik is emiatt, elgondolkodva ül az étkezőben kávéját kavargatva, és csendesen mondja:
Élhetnénk bárhol, lehetőségünk adott volt, mi ezt választottuk, most is ezt választanánk hogy már bármit választhatunk, a fiaim családja is ezt választotta, nekünk itt jó, ez az ország elfogadott minket, beilleszkedtünk, ugyanazok a gondjaink, örömeink, mint a többieknek, a munkanélküliség, a szegénység, a drága élet, nincs ellentét a szlovák és magyar közt, csak vannak akik ezt szeretnék. Választhattunk, így természetes, hogy ismerjük, elfogadjuk ennek az országnak a törvényeit, kultúráját, szokásait, mint ahogy akkor is természetes volna ez az ismeret és elfogadás, ha máshová vezetett volna a sors, ha mást választottunk volna. De hiszem, kevés a tudás és elfogadás, ha jól akarjuk érezni magunkat, akkor ez nem csak természetes kell legyen, hanem egyben muszáj is, és én cseppet sem bánom. Nem hiszem, hogy ennek a lányunokámnak jó lesz ez így.
Arca felderül, ahogy tovább folytatja:
Nem véletlen, hogy tíz éve ide akartam költözni északról Muzslára, kinézek az ablakon, és az esztergomi Bazilikát látom. Mert ez fontos, nekem ez is fontos.
A Geyer-Druga család természetesen rendhagyó itt európa közepén, hiszen az ő történetükben nincs, nem volt kényszer, hanem megfontolt, bátor, de szabad választásokkal reagáltak minden történésre.
Frida választásairól, hitéről a szlovákiai magyar Új Szó írt, ebből valók az alábbiak:
A muzslai Geyer Frida néni és a Geyer család története több szempontból is rendhagyó. Frida néni édesanyja és édesapja meggyőződéses baloldaliak voltak, ő maga is hithű párttagnak számított, ráadásul 1947 novemberében önként távoztak Magyarországra.
A család a háború előtt Pozsonyban lakott,...Frida néni szüleinek esküvőjén például Balogh Edgár volt a tanú, de Jócsik Lajossal is rendszeresen összejártak. Geyer Józsefről még Turczel Lajos is megemlékezik egy tanulmányában, megemlítve, hogy 1925-ben lépett be az Első Pozsonyi Proletár Egyesületbe. Geyer Frida néni apai ágon német, anyai ágon magyar származású, s gyermekkorában magyarul, németül és szlovákul beszéltek a családban.
... kitelepítés
Geyer Józsefnek gáz- és vízvezeték-szerelő műhelye volt Pozsonyban, a család a Stefánia úton lakott...
„Épp a kertbe készültünk, amikor két karszalagos férfi jött, s azt mondták: azonnal csomagoljunk össze, ki fognak telepíteni bennünket. Anyámnak szerencsére még volt ideje a két, egykor általa bújtatott katonát a spájzba zárni, tehát őket nem vették észre. Viszont a lakást lepecsételték. Anyám feldühödött, és az egész családot elcipelte a körzeti pártbizottságra, ahol hatalmas patáliát csapott. Kijelentette, hogy mi bizony nem megyünk sehova. Azzal az egész családot visszavitte a lakásba, feltörte a pecséteket, és maradtunk. Természetesen felháborítónak tartottuk a kitelepítéseket, s azt, hogy a magyarságukért büntették az embereket. Ugyanakkor bennünket többet nem vegzáltak” – meséli Geyer Frida néni.
1947-ben már Dunaszerdahelyen lakott a család, amikor Frida néni édesanyja a budapesti május elsejei felvonulást hallgatta a rádióban. Érzelmileg ez is közrejátszott abban, ...úgy döntöttek, önként áttelepülnek Magyarországra. Geyer József nem mehetett a családdal,... a vállalkozása miatt...
„Komáromban vagoníroztak be minket, mindent vihettünk. Régi, amerikai típusú vagonokban utaztunk két hétig, s december hatodikán, Mikulás napján érkeztünk meg Pilisborosjenőre. Egyébként, ha jól tudom, akkoriban hatszázhúsz ilyen, önként áttelepülő család volt, de róluk mintha egyáltalán nem beszélnének, írnának. Pilisborosjenőn minket is beleértve három felvidéki család kezdett új életet. Az történt, hogy ebből a sváb faluból a németeket kitelepítették, helyükre pedig mezőkövesdi zsellércsaládokat és szigetmonostori családokat hoztak. Nehéz volt újrakezdeni, de anyám kemény asszony volt....
Az ötvenes évek
Miután Geyer Frida bátyja jutalomutazást kapott Karlovy Varyba, többé nem tért vissza Pilisborosjenőre, édesapjával ugyanis megbeszélték, hogy Csehszlovákiában marad. Frida néni három évig Budapestre járt, a Hámán Kató Gimnáziumba, viszont az utolsó egy évet már a párkányi gimnáziumban töltötte el, itt érettségizett 1957-ben.
„1956-ban, közvetlenül a forradalom előtt apámat látogattam meg, augusztusban jöttem, két hét volt még hátra, hogy betöltsem a 18. életévemet. Apu a csehszlovák állampolgársága révén el tudta intézni, hogy én is megkapjam az állampolgárságot..., én viszont 1956-ban attól féltem, hogy anyámat bántani fogják a meggyződése miatt. Nem bántották, mert azt mondták: kommunista ugyan, de nem köpönyegforgató, nem nyilasból átvedlett párttag, nem álpartizán...A budapesti gimnazista éveimre is szívesen emlékszem vissza, a mozizásokra, a színházi élményekre, a sportolásra. Pedig akkoriban még nyitott villamosokon zötykölődtünk télen is, az autóbuszozás sem volt egy leányálom, sokszor szinte megfagyott a kezem-lábam” – eleveníti fel az emlékeket Geyer Frida néni....
Geyer Frida néni élete lassan révbe ért, férjével, az érsekújvári származású Druga Andrással már Szliácson laktak és dolgoztak, amikor jött 1968. „Levelet írtam Kádárnak, mert fel voltam háborodva a Zólyom felé tartó magyar tankokon. Mi ezt nem érdemeljük meg, az emberek itt békében megvannak egymással, már megint a nagypolitika keveri a bajt – ez állt benne...Apám és anyám sorsa arra tanított, hogy tisztelni kell egymás nyelvét, kultúráját és nemzetiségét, épp ezért nem szeretem a melldöngető nacionalistákat sem...Azt tartom és vallom, hogy ismerni és tudni kell annak az országnak a törvényeit, szokásait és kultúráját, ahol az ember éppen él” – zárta beszélgetésünket Frida néni.
