megértésem okolására

Napszámos, eladó, bolti segédmunkás, újságkihordó, kertészeti munkás, gyári munkásöltöző-takarító, titkárnő, csempegyári szalagmunkás, bébiszitter, építőipari segédmunkás, gebines-büfévezető, előadó, árszakértő, kereskedelmi ellenőr, szerződéskötő-bonyolító, irodavezető, újságíró, szerkesztőségi vezető, statisztikus, kereskedő, kérdezőbiztos, közvélemény-kutató, pincér és pultos, üzletvezető, kereskedelmi vezető, vállalkozó, nevelő, árufeltöltő, koordinátor, gyermekvédelmi munkatárs, a teljesség igénye nélkül...

...apám ragaszkodott hozzá, így már nyolc éves koromtól nyaranként, tizennégy éves koromtól nyaranként és vasárnaponként, tizenhat éves koromtól nyaranként és teljes hétvégenként, tizennyolctól a tanulás mellett még délutánonként is, aztán felnőttként, anyaként, családfenntartóként teljes munkaidőben és mellette kiegészítő pénzkeresetként, nem sorolom, ez mind voltam már.

Buda elit részén, a domboldalban laktam jól kereső, értelmiségi, magas beosztású szüleimmel.

Még nagyon keveseknek volt autója, nekünk ott állt a ház előtt, mert apám nagyrészt mégis busszal járt, aki így hazafelé jövet gyakran továbbment pár megállóval, ott üzemelt egy „ Kispiszkos” becenevű kocsma, és mert abban az időben még sok dolgos melós is lakott arrafelé, mindig teli volt. Munka után ezek a fizikai munkában megfáradt férfiak szerettek ott megpihenni korsó sör, vagy pohár bor mellett kibeszélgetni magukat.

Apámat sokszor érte az a vád, miért nem megy a Budagyöngye nevezetű, akkor osztályon felüli étterem-bárként működő helyre, akár naponta megtehetné, ott pezsgőzzön, méltóbb lenne hozzá.

Apám erre mindig mosolyogva válaszolt, szeretek elücsörögni, egy-két kisfröccsöt eliszogatni, szeretek emberek közt lenni, hallgatni őket, beszélgetni velük, ott jól érzem magam, már megismertek, elfogadnak, én is őket, ott az lehetek, aki lenni szeretnék, csak egy ember.

Az élet sokszor, sok felé sodort, sokat tapasztaltam, felülírtam tanultakat, de volt, amit tovább akartam örökíteni apámtól, azt a kellemes érzést, hogy csak egy ember vagyok, pont olyan mint bárki más, mert az emberséget semmi nem múlhatja felül. Én is szeretem a „kispiszkos” kiskocsmákat.

( Apám diplomával a zsebében hat évig volt beszkártos kalauz. Vannak sznobok, akik még BKV-val sem hajlandók utazni. )