Van...valami...más?
Hétköznapok, ünnepnapok, az ünnepnapok is hétköznapok, napok, napok. Csend van, mindig csend.
A nő áll a fává nőtt zöld növényt alakítgatja, a férfi az asztalon keres valamit. A nő megborzong, megérinti a férfi hangja, nem vehetem el az életed tovább, érzem amit érzel, értem amit vágysz, elengedlek, előtted az utad. A nő nem mozdul, szeretne megfordulni, nem tud. Állnak egymással háttal, a pillanatok lelassulnak, megállnak. A férfi megborzong, eléri a nő sikítása, most engedsz el, miért, most miért, amikor már nincsenek utak. Az óra ütemesen dobbantja a másodperceket.
Állnak egymással háttal, a férfi sóhajt, eddig nem tudtalak, a nő sóhajt, már nem tudok. Állnak egymással háttal. A férfi szomorú, hangja halk, megfordíthatóak. A nő szomorú, hangja halk, megfordíthatóak. A férfi a nő felé fordul, na megtaláltam. A nő a férfi felé, rendben lesz a növény. Mondják. Folytatódik az élet, nincs borzongás.
Csend van, mindig csend. Hétköznapok, ünnepnapok, az ünnepnapok is hétköznapok, napok, napok.
Megfordíthatóak. A szerepek megfordíthatóak.
