egy cinikus gúnyolódás kapcsán

Általánosnak mondható vélemény a jelenlegi, hazánkban pedig húsz éve uralkodó polgári demokrácia harcos védelmezői közt, hogy ez a demokrácia egyforma jogokat biztosít minden polgárának, és kizárólag az egyénen múlik saját boldogulása.

Ezt a pökhendi, cinikus megállapítást olvastam egy bejegyzés hozzászólásai közt:

62. tarski
2010. 11. 24. 19:19

Ma adottak a szabadságjogok teljes skálája ( ami idővel csak bővülhet ), amit a kommunisták nem adtak meg, így azokkal nem is lehetett élni. A polgári demokrácia viszont ezt már megadja, és az egyéneken múlik az, hogy milyen mértékben élnek vele. Hiába akartam volna én a Kádár - rendszerben vállalkozó lenni, ha nem engedték azt. Ma viszont mindenki számára adott ez a lehetősége, és bizony most már az egyes emberek képzelőerején, meg merészségén múlik az, hogy milyen jó vállalkozó lesz. S mond már meg, miért nem tud ezzel a lehetőséggel élni??? Feltehetően azért, mert
- vagy lusta,
- vagy nincs semmi elképzelése, 
- vagy pedig fél a vállalkozástól.
Senki mástól sem függ az élete, csak a saját ügyességén.

A rendszerváltást megelőző időszakban volt több vitám apámmal, aki az én demokrácia vágyamat értetlenül szemlélte, ő egy középbirtokát politikai, gazdasági és egyéni okokból elvesztett, szegény-családban nőtt fel, megismerve, megtapasztalva a gazdasági világválságot, a Horthy rendszert, a háborút, a kemény diktatúrát, ötvenhatot, majd a gulyáskommunizmusnak nevezett valamit is. Erősen kritikus volt, de nem rendszerkritikus, reformálásra, modernizációra, továbblépésre lett volna szerinte szükség, ő bizonyos téren visszalépésnek tekintette a rendszerváltást, sötétnek látva a jövőt. Még tíz-tizenöt éve sem fogadtam el aggodalmait, mára osztom azokat. A tapasztalat az, amit csak magunknak szerezhetünk meg, neki volt tapasztalata.

Azt gondoljátok, a szabadságjogok majd elhozzák a szabadságot? Tévedtek. Jogotok lesz utazni, jogotok lesz az árubőségben bármit megszerezni, vállalkozni, jogotok lesz, hogy kedvetek szerint ne dolgozzatok, csak majd amikor dolgozni szeretnétek, akkor nem lesz mit, örültök majd, ha egy gyereket tisztességgel el tudtok tartani, felnevelni, és talán még iskoláztatni is, utazhattok, akár a vágyott Amerikátokba is, ha az megengedi és nektek lesz miből, nézhetitek a kirakatban a jobbnál jobb árukat, csak megvenni nem tudjátok majd, vállalkozhattok, ha egy éhbérből majd sikerül összespórolnotok annyit, amiről álmodni sem tudtok, és a nagyhalak úgy fogják kényük-kedvük szerint felzabálni a vállalkozásotokat, hogy földönfutóvá váltok. Ám szabadon jártathatjátok a szátokat, kritizálhattok, mert nem lesz foganatja, szabadon választhattok, azok közül, akiket a milliárdosok pénzelnek azért, hogy az ő érdeküket képviselje. És majd, ha nem tetszik, megcsinálhatjátok a saját forradalmatokat, ti tudjátok, ha ez kell, hát legyen. Majd rájöttök, mi is az, amikor szégyelleni fogjátok, hagytátok magatokat meghülyíteni.

Nem hittem apám idézett szavainak, és most elnézem azt a pármillió és folyamatosan növekvő számú honfitársamat, akik egyik napról a másikra élnek, akiknek esélyük sincs dolgozni, akik, ha szerencsések, mégis munkához jutnak, dolgoznak minimálbérért, vagy ha még szerencsésebbek, akkor létminimumért, rettegve, ez a lehetőség mikor szűnik meg számukra. Látom, hogy senki nem érezheti a holnap mégoly sanyarú biztonságát sem, hogy a tömegiskolákban nem kapnak esélyt használható tudásra a gyerekek, az elitiskolák pedig nem elérhetőek, hogy a lakhatás bérét nem lehet átlagos jövedelemből kifizetni, mint ahogy a hiteleket sem, hogy a vállalkozáshoz szükséges milliókat nem lehet munkából vagy tisztességes úton megszerezni, a hitelre történő vállalkozásból pedig nem lehet a hitel törlesztését kitermelni, ám, ha mégis sikerül, a körbetartozások lehetetlenítik el, vagy a valóban hasznot hozó bevállalásokat elviszik a kicsik elől a bandatag, korrupcióban lubickoló nagyok. Látom, hogy sokan menekülnének, de nem csak utazni, arra sincs pénzük, elhagyják az országot, örülnek, ha Szabolcsból Bács-Kiskunba futja költözésre, a siker legkisebb kecsegtetése nélkül. Látom, amikor biztatják őket, holtig tanulj, eladható tudást szerezz folyamatosan, csak éppen azt nem mondják meg, miből, mert egy újabb tudás megszerzésének költsége megfizethetetlen számukra. Látom a bevásárlóközpontok árubőségét, és látom a sóvár szemeket. Azt is látom, húsz év óta folyamatosan fogy a közép, akik elenyésző része kerül az elit kategóriájába, a többi pedig ezt kitermelve a süllyesztő irányába lépcsőről lépcsőre. Látom apám apokaliptikus jövőképének a megvalósulását, és egyben saját felelősségemet is mindebben és szégyenlem magam.

Mindemelett olvasom a fent idézett cinikus, pökhendi és hazug gúnyolódást, és arra gondolok, mi lesz, ha ez ébreszt rá sokakat arra, igaza lehet apámnak abban is, mit tehet a tömeg, ha nem tetszik, mert jogunk és lehetőségünk van más hatalomra szavazni, de csak azokra, akiket az elit pénzel saját érdekének képviseletére. A tömegek érdekeit nem fogja senki pénzelni, nincs miből ugyanis. A jog itt is adott, de a lehetőség csak elvi. Ez is a polgári demokrácia, mi több a polgári demokrácia alapja, létének fenntartója.