köznapi szinten

A. izraeli születésű férfi, édesapja állampolgársága izraeli, származásilag arab - palesztin, de ő arabnak tartja magát -, vallása muzulmán (iszlám követő). Édesanyja szintén izraeli állampolgár, származásilag zsidó, eredeti vallása izraelita ( nincs adat arról, ez megváltozott-e). A. megszületése a mindent felülíró szerelemnek köszönhető, mint szerelemgyerek, mázlista.

A zsidó származás matriarchális alapokon működik, akinek az édesanyja zsidó volt, azt a zsidóság mindig is elismeri zsidónak, az arab ill. iszlám patriarchális alapokon működik, mindenkit maga közülinek ismer el, akinek édesapja arab, még komolyabb a helyzet, ha iszlám hívő.

A. így éppen annyira megbecsült tagja lehetne a zsidóságnak, mint az arab iszlám közösségnek.

A. nem mesél róla, mely közösséghez tartozónak érzi magát. Én így is, úgy is idegen vagyok számára.

(A. egyik gyermekének szülőanyja cigány, és A. mélyen megveti, gyűlöli, alacsonyabb rendűnek tartja a cigányokat, ettől függetlenül saját gyermekét nem tartja cigánynak, számára teljesen érdektelen ebben az esetben a származás. A. gyermeke pedig egyszerűen magyarnak tartotta magát, a további fejlemény még érdekesebb, de most ezzel nem foglalkoznék, csupán különlegességként említettem.)

Hosszú idő telt el, míg Schlözer nyelvészeti vonatkozású szemita fogalmából Merr (újságíró) által kialakítottan az antiszemitizmus általános, kollektív zsidóellenesség fogalmat jelöl. Nagyjából ma is ezt értjük alatta.

Érdekes a cionizmus folyamatosan alakuló jelentése is, közgondolkodásban a zsidóság egységesítését, világméretű összefogását, koncentrációját jelenti, mindeközben meg kell jegyezni, tudományosan nem teljesen fedi le ezt a meghatározást, de nem is tudományos szempontból nézem most a témakört, hanem egy egyszerű, köznapi ember szemszögéből. Nehezíti, hogy a cionizmusnak is vannak irányzatai, amik a humanitáriustól - jobb szót nem találtam - az egészen vad szélsőségességig terjed. A szélsőség természete pedig az, hogy önmagáról soha nem ismeri el a szélsőségességet. Az antiszemitizmust a cionizmus (főként a szélsőséges fajtája) nagymértékben befolyásolja, mondhatni, meghatározza.

Mint ahogy az antiszemitizmust erősíti, ha rátarti pökhendiséggel vágják az asztalra, Isten kiválasztott népe vagyunk, mint zsidók, azaz nem függ sem tisztességtől, sem becsülettől, sem vallástól, sem semmitől, csupán csak származástól a kiválasztottság, tehát, ha „nem vagy zsidó (származású) esélyed sincs, kisapám, úgyhogy tehetsz egy szívességet”.

A Hit Gyülekezete az egyetlen olyan fellelhető  (zsidó, de nem izraelita, hanem keresztény) egyház, amely használja a bibliai (bosszú)átkozódást (109. bosszú-zsoltárok), mégpedig eléggé saját szája íze szerint, ennek alkalmazásával itt a blogon is találkozhattuk. Aki nem gyűlöl, tud-e átokkal bosszúért könyörögni? Aki gyűlöl, az számíthat-e másra, mint undorra, esetleg viszont-gyűlöletre? És akkor ebben a gyűlölködő légkörben számon kérhető-e az elfogulatlanság?

Következésképpen, a kirekesztettek, megátkozottak természetes emberi reakciója, hogy azokkal szemben, akik őket kirekesztik és megátkozzák Jesuához fohászkodva, ne csak ellenérzést, de akár undort érezzenek. Nem véletlen, hogy ilyen esetekben jön elő a tudatos fék, „de hiszen nekem vannak nagyon rendes zsidó barátaim, ismerőseim is”, ám ezt a féket is az önmagukat kontrollálókkal szembe fordítják, mondván, no lám, ezek szerint alapból antiszemita, csak rejti, mentegetőzik. A kirekesztők nem tűrik el az általuk kirekesztettek önkontrollját, nekik kell, szükséges, hogy létezzenek antiszemiták. Igen, az antiszemitizmus egy érzés, amivel nem születik senki, de kialakul, és legkevésbé úgy, hogy erre nevelik, tanítják a szocializáció folytán a gyerekeket. Az érzéseket pedig megerőszakolni nem lehet, csak tenni a kialakulásuk ellen, bizonyítani oktalanságukat, de könyörgöm, a még erősebb kirekesztés, az erőszak, az érzések terrorizálása ellenhatója az antiszemitizmusnak vagy erősítője? Miért jó a kirekesztőknek, ha erősödik az antiszemitizmus?

Miért van az, hogy ma, aki kritikusan is szól bármilyen zsidó vonatkozású témában, azonnal antiszemita bélyeget kap? Már pusztán akkor is, ha kérdést mer feltenni? Antiszemita az, aki minden zsidóval, minden zsidó egyénnel szemben ellenérzéssel viseltetik, pusztán származása miatt. Akkor hogyan válik antiszemitává az, akinek fel sem merül a tudatában, vajon zsidó vagy sem valakinek a származása, sőt, egyáltalán fel sem merül a származása?

Sok ismerősöm, köztük magam is, úgy gondoljuk, a mai világ legnagyobb és összetett problémáját a globális pénzügyi nagytőke tevékenysége okozza, ám vannak, akik okfejtésemet meg sem hallgatják, hanem azonnal rám sütik, antiszemita vagyok. Egy ideig ezt nem értettem, majd, miután beleástam magam bizonyos csoportok működésének felkutatásába - itt most főként Bilderberg-csoportról, a Trilaterális Bizottságról beszélek - ráébredtem, a háttérhatalomnak is nevezett legbefolyásosabb pénzügyi körök tagjai közt legnagyobb arányban - de nem kizárólagosan - zsidó származású üzletemberek vannak, tudható, hiszen ők is elmondják magukról, ők érzik fontosnak, hogy ezt elmondják magukról. Ezek szerint én nem nevezhetem meg a bajok egyik fő okának, a távlat legrizikósabb pontjának a globális pénzügyi oligarchát, csak akkor, ha antiszemita vagyok, ha vállalom ezt a bélyeget?

Döbbenetes.

Nem gondolhatom úgy, hogy az U.S. háborús tevékenysége hozza egyik legtöbb bajt a világra, mert egyesek kifacsart logikája szembesít, Amerikában sok a háborús tevékenységből hasznot húzó zsidó érdekeltség? Így én akkor antiszemita vagyok?

Döbbenetes.

Nem láthatom úgy, hogy a perzsák megtámadása kizárólag Izrael és pár tőkés csoport érdeke, nem láthatom úgy, hogy Irán egyáltalán nem jelent veszélyt, és soha nem kezdeményezne támadást, ha végre békén hagynák? Mert akkor antiszemita vagyok?

Döbbenetes.

Nem gondolhatom úgy, hogy a ma önmagukat liberálisoknak titulálók cseppet sem liberális eszmeisége a legártalmasabb dolog, ami létezik, mert akkor máris antiszemita vagyok?

Döbbenetes.

A legszebb az egészben, már eljutottak oda néhányan, hogy akit ők kineveznek antiszemitának, pusztán a fent említett okok miatt, azok azonnal összekapcsolják egy másik rágalommal, jelesül, hogy holokauszt relativizáló, mi több, holokauszt tagadó is az illető, legalábbis pártolja azokat. Nem érthetek egyet azzal az emberrel még a leghétköznapi dolgokban sem, aki megkérdőjelezi a holokausztot, még akkor sem, ha én nem találtam sehol ilyen kérdőjelezésre utaló nyomot. Azért álljon meg a menet, és térjen vissza a józan ész, valakit bűncselekménnyel vádolni egy kifacsart és beteges logika mentén, azaz alaptalanul, nem kicsit durva. Nem. Nagyon durva. Amennyiben ez a hétköznapok meghatározójává válik, akkor pedig általánosan és erősen növeli az antiszemitizmust, még akkor is, ha tudatosan tiltja le magában az ember, hogy kollektív ellenérzéssé fajuljon a megbélyegzése elleni tiltakozása.

Az antiszemitizmus, mint a rasszizmus, a hungarofóbizmus, és sorolhatnám az ellenérzéseket különféle csoportokkal szemben, mindenkiben benne van egy elfogadható, természetes mértékben. Megjelent egy olyan írás a napokban, mely gúnyolja, megveti, fikázza, utálatossá teszi általánosítva a magyar logikát, azon ismérv alapján, hogy valaki magyarnak született teszi ezt. A hozzászólások mentén pedig eljut oda a gondolat, hogy az, aki annyit jegyez meg, ez egy csoportra jellemző kampányszöveg, ő maga lesz skatulyázó, gyűlölködő antiszemita? Szívem szerint megkérdeztem volna, hogy élhet ekkora magyargyűlölet egyesekben? Hogy a magyarellenesség mennyiben különb az antiszemitizmustól? De én az eszemre hallgatok inkább. Pedig az a rosszabb. Az írás viszont szépen levezeti, mit is tart gyűlölködő antiszemitizmusnak a bejegyzés megfogalmazója, jelesül, azokat, akik ellenzik a globális tőke korlátozhatatlanságát, semmi esetre nem támogatják Gyurcsány visszakerülését a hatalom irányításába, kritikával illetik a médiák tulajdonosi érdekeltség szerinti manipulatív tájékoztatását, elemzését, akiknek nem tetszik, hogy a nemzeti bank csak a nemzettől független, akik ezzel szemben elfogadják az extra profit extra adóztatását, és aki így gondolkodik, az alapvetően hülye magyar, aki megtanult olvasni, de értelmezni nem, kakas egy szemétdombon. Szóvá tettem ellenérzéseimet a mondandó kampány-szöveg jellegét illetően, egy rövid mondattal, mégpedig, "egyre inkább hitgyülis kampánybloggá válik ez az oldal", ennyi volt a hozzászólásom, mire ezt az elképesztő választ kaptam:

"Itt nem lehetek nyíltan zsidó a Jus nevű blogger kommentjében. Mert Ő az általam leírt magyar logika alapján szól."

Újabb döbbenetes dolog.

Ez még akkor is döbbenetes, ha a blogger a későbbiekben - becsületes és méltányolandó módon - elhamarkodottnak ítélte a személyes megbélyegzést és elnézést kért érte, ha ezzel megbántott.

Ellenérzésem van a pesti környékünkön diaszpórában élő kínaiakkal is, de elfogadom őket és még jóban is vagyunk, több mindenben együttműködünk, fel sem merül bennem, ilyenkor, hogy ők kínaiak, ugyanakkor nem szeretném, ha számuk drasztikusan emelkedne, ha egyeduralkodóvá válnának az ő üzleteik, mentalitásuk, ha nekem úgy kéne tolerálni az ő érzékenységüket, hogy ki sem jelenthetem, utálom a kínai ételeket és az árujuk jelentős része pocsék, országuk pedig bár gyönyörű, de irtózom az ottani politikai és gazdasági berendezkedéstől, nagyon nem szeretném, ha hasonló nálunk is általánossá válna, de ettől én még nem leszek antikínaista, és ők sem annak gondolnak. Főként nem olyannak, aki legszívesebben eltörölné őket a föld színéről is.

Visszatérve A-ra, hiszen nem véletlenül kezdtem vele a mondandómat. A. és köztem erősen megromlott a viszony egy hatósági ügy kapcsán, ahol én a hatóságot, a törvényt képviseltem. A. többször leordította a fejem, bosszút ígért, életveszélyesen megfenyegetett, erre irányuló prezentációt is előadott. Mit mondjak, amit ezek után irányába éreztem, az nem pusztán ellenérzés volt, hanem zsigeri undor, de sem nem a zsidóságától, sem nem a palesztínságától undorodtam, hanem attól a mentalitástól, amit ő képviselt.

Aki pedig ezt egy néppel szembeni antiszemitizmusnak, rasszizmusnak (esetében nem eldönthető) nevezi, az keresse fel kezelőorvosát, gyógyszerészét, de ne követelje ki azokat az ellenérzéseket, amik egy néppel szemben nincsenek is.