Drága Fics barátom, Cimbi!

Három szóban elmondhatnám, amit muszáj elmondanom:

Aggódom, hiányzol, várlak!

Tudod, és jó lenne, ha mindenki tudná, amikor nagyon szükségem volt megértésre, segítségre, barátságra, te kérés nélkül, azonnal ott voltál, és akkor is kitartottál amikor mérgesen és dühösen elutasítottam minden közeledést.

Megérezted és megértetted, egyedül szeretném megvívni a csatámat magammal, de csak annyit hátráltál, hogy a szükséges pillanatban ott legyél, és ott is voltál.

Amikor először szóltam hozzá egy bejegyzésedhez, még nem tudtam, ez mit fog a jövőben jelenteni, ma már tudom. Egy olyan barátsággal lettem gazdagabb, amire soha nem számítottam, egy akkora ajándék volt a sorstól, ami még ma is hihetetlen.

Amikor egy férfi egy nőnek azt mondja, cimbi, az fantasztikus jó érzés, amikor őszintén úgy is érez, az egy csoda, és amikor azt mondja, az egyetlen nő cimbi, akkor a fátyolos szemek hazáig kísérnek, és visszatérnek, amikor ezt írom.

Aggódom, mert nem válaszolsz a mail-re, mert hiába hívlak, nem veszed fel, aggódom, hogy valami baj van, hogy szeretnék segíteni én is, ha szükséges, de nem tudlak elérni.

Hiányzol, és ez a hiány nagyon fáj, de kellett ahhoz, megértsem, mennyire fontossá vált a barátságunk, mennyire meghatározza a napokat is.

Kértél, hát visszatértem, és most erre kérlek én is. Várlak, és nagyon sokan várunk.

Emellett jó lenne leülni egyet sörözni, és az elmaradt beszélgetést pótolni, nagyon sok mindenről, nagyon sokat.

Most én kérlek, ne tűnj el így, válaszolj!

Minden öleléssel, ja, és puszi, meg minden,

barátod:

jus