Csak nőknek!
Azon gondolkodom, mi lenne, végre egyszer mi nők is megmutatnánk, mire vagyunk képesek, ha egyszer összefogunk!!
Titokban összevásárolnánk a legellentmondásosabb férfi illatú - szagú? - parfümöket, kölniket és Húsvét hétfőjén támadásba lendülnénk.
Kezdenénk azzal, már kora hajnalban nyakon loccsinthatnánk párunkat, hogy kellemes riadtsággal ébredjen, boldog mosollyal az arcán, ugyanezt a fiainkkal is, ne maradjanak ki az élvezetekből ők sem.
Aztán csinosan felöltözködve hagynánk a hímjeinket otthon sütni-főzni, míg mi a rokonok, ismerősök férfi tagjait látogatnánk, kedves és humoros versikénkkel kierőszakolva egy igent ármányságunk végrehajtásának jóváhagyására.
Mindezek után, meghatódott köszönet rebegésüket követve várnánk a szíves kínálást bizonyos italok, ételek elfogyasztására, amit napokon keresztül vásároltak, készítettek nekünk, szóval csak erre készültek, ránk, nőkre!
Elégedetten fogadnánk megilletődött mosolyukat, mellyel nyugtáznák, milyen gyönyörű és illatos is az élet, valamint, hogy szebben, kedvesebben, szagosabban ki sem fejezhettük volna hódolatunkat irányukba.
Aztán, valamikor délutánra cseppet, vagy erősen illuminált állapotban hazatérnénk, párunk már terítene is számunkra, aki ugyan elviselhetetlenül vegyes és tömény illatfelhőbe burkolózna, hiszen nála is sokan jártak, mégis boldogok lennénk, milyen szép kis daj-daj napunk volt, és mennyi örömet szereztünk.
Mit szólnátok hozzá? És vajon mit szólnának hozzá ők, a férfiak?
Félre ne értsd, ez csak vicc!!!
