Az esős, borongós hangulat ellen

Pár évvel, és pár kilóval voltam kevesebb, amikor egy szombat este döntött baráti lánycsapatunk, az esténk a szórakozásé, így taxikba vágtuk magunkat, vacsorával nyitottunk, és vártuk a tizenegykor kezdődő zenét, hogy a lépcsőn lebotorkálva végre kibulizhassuk magukat a heti hajtás után.

Fent sem volt már pincér, a pultnál lehetett kérni, ha valaki le tudta küzdeni tömegiszonyát, rövidesen italhoz is juthatott. Úgy éreztem, egy további sör nélkül nem bírom ki, nem volt más lehetőségem, heringé válva vettem át a lökdösődés ritmusát, és ekkor történt a baj, tűsarkam a bal lábamon minden előzetes jeladás nélkül letörött. Első gondolatom az volt, most vége a napnak, mehetek haza, a második, hogy dobhatom ki a cipőmet, hacsak, meg nem találom a sarkát, mert akkor egy cipész még segíthet. A lábak közt térdelve keresgélő állapotomban bukkant rám barátnőm, és a látványtól röhögésben tört ki. A sarok nagy nehezen ugyan előkerült, de a szórakozás, főként a tánc a tömegtől, és a nyomuló pasiktól lehetetlenné vált, így újabb taxi és mind a heten átruccantunk egy rakparti bárba, ahol a zene és tánc nyugisabbnak tűnt.

Én születésemkor a bcg-vel együtt az ének-tánc elleni oltást is megkaptam, így a gyérebb táncolók közt nem volt bátorságom hozzá, főként, hogy roppant kellemetlenül éreztem magam öltözetem miatt. Fekete cucc, mint mindig, de kis miniszoknyával, toppal, dögösen ám abszolút mezitláb, illetve a fekete harisnya, mert az azért volt. Talán pont ez a hiányosság szúrt szemet, tett feltűnővé, hiszen,  ha felhívod a figyelmet a negatív pontodra, már senkit nem érdekel, ezért én a sarok nélküli cipőmet a fejem felé kitartva iszogattam, közlekedtem, amúgy csak harisnyásan. Tíz percenként jöttek az italok a férfiaktól, ami az elfogyasztott mennyiséggel arányosan, idővel merésszé tett, és végül beálltam én is az ütemes lötyögésbe.

Hanem akkor hirtelen váltott a ritmus és jött a latin blokk, úgy ezerrel a legpörgősebbek, a pasik pedig tuszkolták fel Jutkát és engem a színpadra. Jutkát még értettem versenytáncos múltja miatt, de én esetleg a cipőtlenségem áldozata lehettem. Akkor már mindegy volt, hát beleadtunk apait, anyait ketten a porondon, forgott a világ, de azért érzékeltük, a hímnem körbeállva a színpadot, tapsolva tombol, örjöng, döbbenetes volt. Ilyet csak filmben láttam addig.

Idővel aztán kidöglöttünk, letámolyogtunk, ezer ölelés, puszi és gratuláció zúdult ránk. Nem is mondtad, lihegett Jutka, hogy így tudsz csacsacsázni, én pedig lemerevedtem, én csacsacsázni, azt sem tudom, mi az, döbbentem meg, amit fent táncoltunk, mondta és vigyorgott.

Egy biztos, ennyi fantasztikus pasi még soha nem volt a nyakamban, se ennyi önfeledt kedvesség, átkaroló mosolygós szeretgetés és még soha nem éreztem előtte azt, minden hátsó szándék nélküli, nem a nő-nőnek, hanem az ember-nőnek szól mindez.... melegbárban voltunk.

És két igazi pörgős latin tánc, ahol

fiatalok

és idősebbek

élnek együtt a zenével.