hirtelen nagyon hasonlítottak egymásra

Nádja egy volt a sok lány között az egyetemen, hazájában szlávos arcvonásai, huncutul csillogó szeme, sejtelmes mosolya nem számított különlegesnek. Nem is értette, hogy Pistiben, a magyar fiúban miért pont ő ébresztett szerelemet, miért ő lett az a szerencsés annyi sok gyönyörű lány helyett. Márpedig a szerelem kölcsönös volt és házasság lett a vége, az egyetemet már Budapesten fejezte be, itt született eközben első gyerekük is. A második egyetem végzésének évei alatt, már mint fiatal anya döbbent rá, otthoni szürkesége, átlagos arca és oroszos tulajdonságai, szokásai itt gyönyörűnek, egzotikusnak, vágyottnak számítanak, ebben az új hazában. Eleinte zavarta, hogy rajzanak körötte a fiúk, férfiak, később, kacérkodott, flörtölt, fürdette benne hiúságát egészen a második lánya születéséig. Anyává, feleséggé érett és falakat húzott maga köré, hogy a választott szerepét tökéletesen tudja betölteni. Kollégái, hódolói közeledését észre sem vette, nem érte már el senki nőiségét. Évekkel később ez mentette meg az összeomlástól is, mikor Pisti bejelentette, új szerelmével akar élni, és már beadta a válókeresetet. Nádja hónapokig csak mint egy bábú létezett, aztán megrázta magát, újra kivirult. Egy tél végi napon beült a közeli presszóba, pezsgőt rendelt. Szerencséje volt, a pincérnővel sok mindenről tudott beszélgetni, politikáról, társadalomról, filmekről, könyvekről, de főként az élet nyavalyáiról. Hamar összebarátkoztak, és együtt jártak mindenfelé, így természetes volt, hogy esténként bejárt hozzá, és fogyasztotta üvegszám a pezsgőket.

A kis presszó életét felkavarta Nádja betoppanása, a férfiak megváltoztak, udvariasak, előzékenyek, kedvesebbek lettek, frissen borotválkozva jöttek, ügyeltek öltözködésükre, változatosságukra, hódítani akartak. Lajos változott legtöbbet, aki addig csak munka után, fáradtan, morcosan tért be egy sörre, és soha nem maradt fél óránál többet, most hamarabb fejezte be napi dolgát, hazament, zuhanyozva, átöltözve, soha nem volt illatfelhőbe burkolva jött, és igyekezett addig helyezkedni, míg a nő mellé nem kerül, vidáman rendelte a pezsgőket és órákig maradt. Kitartó próbálkozása eredményeként szép lassan kölcsönös érzelmek, abból pedig kapcsolat szövődött. A férfi vendégek sóvár vágyakozással néztek esténként utánuk, mikor eltűntek Nádja lakása felé vezető úton.

Lajos felesége Ivona is sóvárgott, de ő azért, hogy megtudja végre, mi történt az ő Lajosával, mire hazaért a munkából, a férfi már nem volt otthon, csupán ledobott szennyesei, nedves törölközője, és a szokatlan illatfelhő jelezte, járt már itthon, majd hajnaltájt a halkan nyíló ajtó, és a mellé befekvő de félrehúzódó test, melyből addigra már valami édeskés illat és a pezsgőszag emlékeztette, van életének párja, de nagyon messze jár. Reggelre üres ágyban ébredt, férje ügyelt rá, hamarabb menjen, semmint az asszonya felébred.

Ivona ki akarta deríteni az okot és miután lefektette a gyerekeit, elsétált Lajos törzshelyére, a kis presszóba, ahol tudta, Lajos munka után mindig eliszogat egy sört, gondolta, a vendégek talán elárulhatnak valamit. Ebben az esti időpontban férjét már nem lelte ott, de ő is talált témát a pincérnővel, az aktuális adószabályok, illetékek hatásairól társalogtak, miközben Ivona kikotyogta azt is, ő Lajos felesége. Ha figyelte volna a pincérnő megdöbbent arcát, talán faggatta volna, de szomorúsága leplet vont szeme elé. Annyit azonban sikerült megtudnia, férje még mindig jár ide, napi vendég, úgy ahogy eddig is, így nem adta fel. Minden este kilenckor megjelent és várta, hátha okosabb lesz, vagy felbukkan ura újra, mert annyit már tudott, hamarabb távozik. Egyik hétvégére szülei elvitték a gyerekeket, így pénteken, már kora délután megérkezett. A presszóban, a sarokban fia tanítónőjét látta egy nagydarab férfivel, ahogy egymás kezét fogták. Ivona szíve megjajdult, megérintette a valaha volt szerelem emléke, és hirtelen tudatosult benne, csak a látszat, ami az ő házasságukat összetartja, de még reménykedett, Lajos csak lazít kicsit, nincs nagy baj. Elhelyezkedett a bárpultnál, mikor nyílt az ajtó és egy gyönyörű, magas, huncut mosolyú, egzotikus szépségű nő lépett be, leült mellé a másik bárszékre. A pincérnő még kinyitotta a pezsgőt, töltött a pohárba, majd zavartan elnézést kért, hogy neki közben leltároznia kell, így kettesben hagyta őket.

Nádja végignézett Ivona divatjamúlt ruházatán, háziasszonyosan lestrapált testén, arcán, és meglátta a magára hagyott nő elesettségét, saját magát látta meg benne, mikor Pisti eltűnt életéből. Ivona is felmérte Nádját, szomorún irigykedett a boldog kisugárzásán, a kacér és vonzó külsőn, a nő és a pohárból felszálló pezsgő illata keveredett, mely emlékeztette valamire, de maga sem tudta mire. Érdeklődéssel fordult egymás felé a két idegen nő, beszélgetni kezdtek, később egyik asztalhoz telepedtek, és ott folytatták a csevegést. A második üveg pezsgőhöz már két poharat kértek, Nádja rábeszélésére még egy-egy vodkát is mellé, szavaik csak úgy záporoztak, észrevétlenné téve az idő múlását.

Lajos ahogy megjelent, azonnal észrevette Nádját, pont az ajtóval szemben ült, bár észlelte, egy másik nővel társalog, az ő szemében csak Nádja ragyogott, széles mosollyal közeledett az asztalhoz, kezét ölelésre emelve, mikor hirtelen ránézett arra a másikra. Zavartan pislogott, kezei lehuppantak, óriási sóhaja tán a megkönnyebbülésnek volt jele, de hamar visszanyerte magabiztosságát, szinte harsány vidámsággal szólalt meg, húha, sziasztok lányok, hát akkor én most bemutatnálak benneteket egymásnak, Nádja, ez itt Ivona, a feleségem, Ivona, ő Nádja, a szeretőm.

Előbb néma fagy telepedett közéjük, majd a két nő egymásra nézett, mindkettő arcán egy keserű mosoly futott végig, hirtelen nagyon hasonlítottak egymásra, majd szinte egyszerre emelték szemüket Lajosra, mint egy idegenre. Aztán kissé megrázták magukat, és kortyoltak italukból, folytatták ott a beszélgetést, ahol pár perce abbamaradt.

A férfi nevetése torz vigyorra váltott, az pedig lassan hervadt el arcáról, még egy ideig zavartan topogott az asztal előtt, majd halkan, óvatosan hátrálva kilépett az ajtón. Távozása épp annyira észrevétlen maradt, mint érkezte.