jus archiv

jus archiv

Nőnap, máshogy

2010. március 08. - jus blogja

 

Én soha nem szerettem a NAPokat, születésnap, névnap, nőnap, anyák napja, föld napja, állatok napja és sorolhatnám.

Idén onnan vettem észre, születésnapom van, hogy piaci szolgáltatóim - bankok, mobilszolgáltatók - SMS üdvözletet küldtek, én pedig dühös lettem miatta. Próbálok figyelni, ki az, aki igényli, megemlékezzem a napjairól, és ha van olyan közel hozzám, ezt meg is teszem, de az értelmét nem látom.

Most nőnap lesz. Mi az, hogy nőnap? Nem érzem magam vad feministának, de nem tudom értelmezni, ma a XXI. században.

Két lehetőség van, vagy férfinek, vagy nőnek születünk. Ez kicsit, és egyre kevésbé irányítja sorsunkat, ezt helyesnek is vélem. Nem érdem és nem ünnepelni való dolog, hogy minek születtünk, nem választhattunk, adott volt.

Akkor hát? Akkor hol van a férfinap? A kérdés azért is érdekes, mert míg a világ számos részén van apák napja, nálunk sehogy nem tud meggyökeresedni.

Én azt mondom, ez, hogy nőnap, ez így egy kirekesztést is jelölhet, már csak hogy tudjuk, hol a helyünk. Vagy ál-udvariasság? Vagy csak egyszerű, új keletű, de tradíció? Meglehet.

Ha valamitől mindig óvakodtam, akkor az volt, ne essek bele tradíciók, hagyományok csapdájába, ha élek is velük, mindig újítsak, frissítsek rajtuk. Nem szeretek rab lenni, így a szokások rabja sem. Tudom, ad egy kapaszkodót, egy pontot, amiben bizton lehet hinni, mert addig van, amíg akarjuk. Olyan ez, mikor nagy, precíz renddel vesszük körül magunkat, ahol mindennek megvan a saját helye. Nem szeretem a precizitást, nem szeretem a rendet, nekem nincs szükségem arra, nekem a fejemben legyen a rend, és többnyire ott rend is van, a fejemben és az érzelmeimben is.

Többnyire, mert néha borul minden és napok, de alkalmanként hetek is eltelhetnek egy-egy robbanás után, míg újra helyre kerülnek a dolgok. Igaz, akkor már kidobálva a felesleges szemetet, és új helyre, de helyre. Ezért nincs szükségem külsődleges rendre.

És ezért nincs szükségem NAPokra sem. Tudom ki vagyok, tudom mit teszek, tudom mire vagyok képes, tudom mit akarok, tudom mit szeretnék. Egytől ráz a hideg, ha beskatulyáznak.

Sokkal jobban tisztelem ellenfeleimet, mint a sunyi vigyorgókat. Jobban tisztelem a kritikát, mint az elvtelen bólogatást, sokkal igazabb, ha megmondják, mi az elvárás, semmint, ha nem közlik, majd mosolyogva hátbatámadnak.

A nőnap nekem hátbatámadás.

Akik ismernek, tudják, a halálom, amikor egy férfi úgy köszön, csókolom, erre azt mondom, én is önt, ha felsegíti a kabátomat, köszönöm, de még képes vagyok rá, ha kinyitja előttem az ajtót, nem vagyok béna, ha tüzet ad, a legfőbb élvezetet vonja el tőlem, és így tovább.

A férjem nem nagyon szereti, hogy napi több órákat írok, elmondja, de ennek ellenére elfogadja, ez vagyok én.

Mostani irományomnál elakadtam, és két napja görcsösen próbáltam tovább lépni, ám nem ment,  geológiai ismeretek kellettek volna hozzá, de amire szükségem volt, sehol nem találtam. Mikor már csapkodtam, leült a gépemhez, és megnézte mit írok - mert szabad bejárásunk van egymás irományaiba -, majd megkérdezte, mi a gond, elmondtam. Ő hozzám képest zseni geológiából, így fél óra alatt elmagyarázta, majd segített beilleszteni az irodalmi jellegű környezetbe, holott ahhoz ő nem ért. Tovább léphettem. Nekem ez sokkal több, mint a nőnap, vagy inkább ez az?

Akkor viszont nálunk férfinap is szokott lenni, mert amikor ő akad el, mondjuk egy gép tervezésnél még oké, de mégsem működik, én állok mellé az én logikámmal és megoldjuk, holott utálom a gépeket és a technikát.

Én nem várok virágot, sem köszöntést, én visszautasítom azt, én csak azt várom, hogy én lehessek, és most nőnap alkalmából szeretném a férjemnek is megköszönni, hogy ezt a kívánságom természetesnek veszi, mint ahogy azt is, ez kölcsönös köztünk.

Nem hazudtolom meg magam, ezért kívánom, minden lánynak, nőnek, asszonynak, akinek ez fontos és öröm, a legszebb csokrot kapja a legnagyobb szeretettel, amit csak képzelni tud magának.

És kívánom a világnak, soha ne legyen benne több Lucy Jordan, se Thelma és Louise.

https://www.youtube.com/watch?v=uq-Tgu4510w

 



 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://jusarchiv.blog.hu/api/trackback/id/tr938336574

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

11815 2010.03.08. 06:00:58

Megértem és elfogadom, hogy így látod. Nekem ilyen: Azoktól az uraktól, akik szívből köszöntenek szívesen fogadom, akik nem, azok sem lesznek kevésbé férfiak és én sem leszek kevésbé nő. Ez csak egy tavaszi játék.

13709 2010.03.08. 06:52:25

szia Jus, abszolut igaz, hogy én sem kivánok egy Thelma és Louise sorsot egy nőnek sem... Tudod nálam ez amolyan kedvesen elfogadott sznobság, vagy inkább hallgatólagos beleegyezés, mert nem akarok mindig mindenben a legmélyebb igazságokig lemenni.. Ugy állok a dologhoz, ha ez a nőknek egy szép napot szerez és van akinek ezt az egyet (sajnos) akkor mégis inkább legyen ez a nap....Nem mondhat le - még erről is - az a nő, akinek máskor nemigen jut virág.... Avval jobb lenne, ha azt mondaná, hogy kösz, ha máskor nem, akkor ma sem? A falelkü férfi ezt ugysem érti és akkor megvonhatja a vállát: kérlek szépen... és akkor oké.... Megalkuvásnak érzed talán? üdv

13250 2010.03.08. 07:14:07

Szia jus! A személyes ünnepekkel, ha rólam van szó, ahogy haladok a korban egyre inkább így vagyok én is. De ha másé, meg ezek a kis ceremóniák a mindenki ünnepei körül nekem okoznak örömet, ha sikerül valóban ünneppé tennem az ünnepelt számára. Szóval értelek én, de azért ilyen radikálisan, mint ez a bevágott filmrészlet... Nagyszerű volt, persze, de ha már sivatag, gyere inkább át hozzám átvenni a sivatagi rózsáidat! Van abban is rengeteg gyilkos nedű és mégis életet hoz. Nem ünnepi, de szeretetteljes üdvözlettel, bo

13005 2010.03.08. 07:54:02

Megértelek jus, a Te életedben ez csak ilyen formában élhető és érthető, de mihelyt időben, térben máshol körülnézünk, akkor máris kiderül, van egy ilyen emlékezésnek és köszönetnek értelme. Milyen jó is lenne, ha azzal a természetes ténnyel, hogy vagy férfinak, vagy nőnek születünk a dogok elintézettek lennének. Ha nem dolgoznának a világ legtöbb országában a nők sokszorosát annak, mint férfi társaik. Ha ugyanúgy örülnének mindenütt egy lány, mint egy fiú gyereknek, stb stb....Én ezekre a nőkre gondolok, ami természetesen nagyon kevés egyszer egy évben...

16338 2010.03.08. 08:00:21

Babett! Ez is egy érdekes megfogalmazás, tavaszi játék. Játszani pedig jó.

16338 2010.03.08. 08:04:43

Valéria! Talán egy kicsit megalkuvás. Akinek csak ezen az egy napon jut "virág", és beletörődik, az Lucy, Thelma vagy Louise, és azt nem szabadna hagyni. Ma elég vegyes képet mutat a fejlett világ ez ügyben.

16338 2010.03.08. 08:14:37

Bo! Éjszaka már jártam nálad, nem voltál szokványos. Úgy érzem, abban benne volt az igazi empátia a nők felé. Nem azt mondom, ma az idézett film - azért ez a részlet, mert itt volt zeneként a másik kifejező dal, Lucy Jordan balladája - az általános, inkább azt, amíg vannak ilyenek, addig még tennivaló is akad. De én szeretnék férfinapot és apák napját is.

16338 2010.03.08. 08:21:55

Georgia! A Thelma és Louise c. filmmel, és Lucy Jordan balladájával éppen erre céloztam, amiről irsz. Mert a fejlett világ is vegyes képet mutat, és akkor hol vagyunk a "nemzetközi"-től, de már ismerjük a lehetőségeket, már előttünk a példa, lehet és kell is megvalósítanunk önmagunk, mint nők. Nekem sem sikerült első nekifutásra. Tudod ezekkel a NAPokkal az a baj, egyben kipipálás is, és az az, ami nem jó.

13709 2010.03.08. 08:25:58

kedves Jus, a megalkuvásról a férfinapról irtam ma az Apám napja cimü irásommal... Próbáltam érzékeltetni a közös játék fontosságát, örömét, felelősségét...a magam módján.. Abban viszont igazad van..ha problémát érzünk, nem szabad hagyni... üdvözöllek

13005 2010.03.08. 08:53:26

Igen Jus, a NAP-okra, a kipipálásra én is allergiás vagyok. Csak próbáltam valami pozitívumot találni, ha már van és a virágokat azoknak emlékére vagy életére odatenni, akiknek nagyon nehéz, mert nőknek születtek.

15524 2010.03.08. 09:05:00

Szerintem a nőnapot azok a férfiak találták ki akiknek lelkiismeret-furdalásuk volt a nőkkel szemben. Én soha nem követtem el semmit ellenük, nincs miért vezekelnem. Nem is szoktam ünnepelni ezt a napot.

16338 2010.03.08. 09:07:41

Valéria! Olvastalak, mint általában mindig. Nagyon szépen és szépet írtál. Meghatót. De... Nekem mindig van ellenérzésem azzal szemben, amiből napot, eseményt, rítust csinálunk. Valószínüleg bennem van a "hiba", mert nem találom a napi természetességet, valami életidegen van a mindig ugyanúgy ismétlődő, egy naphoz köthető, bár közösen kialakított, de mégis szabályozott rendben. De mondom, ez az én másképp gondolkodásom.

16338 2010.03.08. 09:11:24

Georgia! Ez olyan Georgiás volt, a pozitívum keresés! Lehet, hogy ez az, amiért annyira szeretlek olvasni? ( Én pedig mindig lázadok, a fenébe!! : (( )

16338 2010.03.08. 09:19:11

Marja! Van abban valami, amit írsz. Elgondolkodtató. És egy NAPpal feloldható a lekiismeret háborgása? Mert, ha igen, az nagy baj. Ha nem, akkor pedig minek?

13709 2010.03.08. 09:35:29

12-re Miért nevezed ezt hibának? Én nem nevezném annak..Inkább oka van annak, ha az ember lányának ilyen gondolatai vannak, meg olyanok...Alapvetően igazad van...ne legyenek "csak" napok...én az erre irányuló megváltoztatási szándék( hü de komplikált) módját gondolom másképpen.... A szabályozott rend lehet biztonságot adó fészek és lehet ketrec is... Még a fészekből is kirepül a madár, de visszatér este....A nap reggel felkel és jön a tavasz...utána a nyár....A tartalom a lényeg, amivel nekünk kell megtölteni a fogalmakat.. én igy gondolom....Egyébként pedig abszolut értelek, sőt megértelek.. üdv..

78126 2010.03.08. 10:00:31

Én az ünnepeket arra "használom", hogy kifejezzem a másik iránti figyelmességemet, szeretetemet. Bajban lennék, ha nem volnának kinevezett ünnepek, s van amikor keveslem, ilyenkor szoktam kitalálni is ünnepnapokat :)) ha valakit annyira szeretek. Ahol viszont kényszeredetté válik, ott hasonlókat érzek, mint Te! Addig jó és szép, amíg - ahogy Babett fogalmazta - JÁTÉK! Egyébként nőnek lenni jó, nem irritál, ha udvariasak velem.

16338 2010.03.08. 10:17:38

Valéria! De kétszer ugyanúgy nem kel fel a nap, két egyforma tavasz, nyár...sincs, a változást is magában hordozza az ismétlődés. A fészekben pedig az a jó, bármikor ki lehet repülni, kicsit, nagyon, véglegesen, a ketrec az más. Az ad biztonságot, de nem ad szabadságot. Az egyik a természetes biztonság, a másik a kreált, szabályozott biztonság.

16338 2010.03.08. 10:23:15

Anemone! Én szinte mindig kitalálok valami meglepit, valami mást, valami örömet, dehogy várok napokra, ezek a csúk úgy, mert szeretlek apróságok. Látod, én már hosszú évek óta nem is gondolkodtam, jó-e nőnek lenni. De azon sem, hogy rossz-e. Az vagyok. Én nem szeretem az illemszabályoknak megfelelő udvariasságot, jobban kedvelem a kölcsönös figyelmességet, kedvességet. Mennyi képpen tudunk gondolkodni női mivoltunkról!!! : ))))

13709 2010.03.08. 13:43:28

17-re A fészekben tényleg az a jó, ha bármikor kirepülhetünk..ha értünk van és nem ellenünk...teljesen igazad van... A kreált biztonságról és az ünnepek fontosságáról viszont irtam valamit.. http://vali.nolblog.hu/archives/2010/03/08/Unnepelek_-_Marjanak_is/ Ez a jó valóban, hogy ennyifélék vagyunk és ennyire fontos nekünk a téma.. üdvözöllek

39443 2010.03.08. 14:03:06

Szerintem ez az írás félreértelmezi az ünnep jelentését. Az állatok és a növények nem tudnak ünnepelni, de hogy egy embernek ne legyenek jeles napjai, amikor kilép a hétköznapi taposómalomból, akkor nagyon szegényes a lelke.

12711 2010.03.08. 14:17:31

Kedves jus! Ne vedd ennyire komolyan "Ez csak egy tavaszi játék."

16338 2010.03.08. 14:18:26

Valéria! És órákat tudnánk róla beszélgetni, hiszen minannyiunk rálátása más, de egy azonos, nők vagyunk. És ennek ellenére, vagy pont ezért??? Majd még visszamegyek hozzád.

12711 2010.03.08. 14:24:11

Talán ezt se felejtsük el :http://archive.haon.hu/oldalak/nonap/nonap-88259.shtm

16338 2010.03.08. 14:37:45

Lí! Nekem biztosan szerencsém van, hogy nincs olyan nap, ne tudnék valamivel kilépni a taposómalomból, és bizonyára az is szerencse kérdése, nem élek folyamatos taposómalomban, hiszen az életem nagyrésze szeretem dolgokból áll. Mint írtam, családomon belül is szerencsések vagyunk, folyamatos nő és férfinapokat tartunk. Lehet, az a baj velem, itthon túl sok a jóból? Ugyanakkor azt látom, van ahol szinte semmi öröm nem jut? Hogy azt látom, a társadalom még nem tart ott nőpolitikájában, ünnepelhessük egyenlő lehetőségeinket? Talán azt kéne eldönteni, ez a nőnap "társadalmi megemlékezés" vagy családi ünnep? Én az elsőre hajlok. De nekem a Valentin naptól is herótom van, pedig az egyik sem. Mondhatnám, szegényes lehet annak lelke, akinek úgy kell jeles napokat kreálni, mert nem tud a mindennapokban csodát lelni, de nem mondom. Ugyanis azt gondolom, ahányan vagyunk, annyi félék, és egyik sem bírálhatja felül a másikat. Kívánom legyen szép nőnapod, sőt, minden napod legyen az!!!

16338 2010.03.08. 14:43:41

12szer! Igen, egyszerre játék, egyszerre pedig az, hogy eredete is van. Voltak célok, amikből sok megvalósult, sok nem, tehát összetett. Egyszerre családi, egyszerre társadalmi. Egyszerre alibi, egyszerre szívből jövő. Nem akartam én ezen ennyit filózni, de rá kellett ébredjek, van min. : )))

delisa 2010.03.08. 16:16:26

Hu, de jó, hogy idetaláltam! Végre egy kedvemre való attitüd... Meg is írom mindjárt a magamét - hasonló lesz, de kicsit más.... kösz, jus! s maradj csak olyan, amilyen vagy! :)

12711 2010.03.08. 16:41:45

Ez jutott eszembe (!) nem csak játék, hanem tisztelgő főhajtás a nők jogharcosai előtt.

16338 2010.03.08. 16:55:01

Delisa! Próbálok én maradni! A támogatás adott hozzá. : )) Kíváncsian várom az írásod.

16338 2010.03.08. 16:58:17

12szer! Így, ebben a mondatodban minden benne van. Úgy hiszem, én értettelek félre. : ) Elnézést érte.

delisa 2010.03.08. 17:48:23

jus, .. számomra ismerös elhatározás és alap... az egyetlen elfogadható, hosszútávon... jövök még... :)

11639 2010.03.08. 20:45:35

Boldog nemzetközi nőnapot, Jus! :-))

16338 2010.03.08. 22:55:14

Henceg! A legboldogabb nőnapot neked is, naná, hogy nemzetközileg! : )))

12635 2010.03.30. 12:15:57

jus, 18. 24.Sokban hasonlítunk, talán én már egy kicsit kevésbé vagyok harcos vagy csak másképp... szeretek nőnek lenni és nálunk is otthon sok a jó... én viszont szeretek ünnepelni, a hivatalosakat nem szeretem, vagy ha úgy adódik játékosságot csinálok belőle, a családi ünnepeket nagyon szeretem, a hangulatát, az adni kapni izgalmát, lesni a másik örömét vagy meglepetését és nálunk is divat a bármikor "ünnep" a véletlen meglepi, a gyertyafényes vacsora, (nem az étel a lényeg) az egy pohár borocskás hosszú beszélgetés, (a felnőtt mikulást pl. úgy oldottam meg, hogy egy pici csokit beleraktam a férjem csizmájába, csak majdnem lebuktam, mert nagyon néztem, ahogy felveszi, mi lett belőle, "a francba" mikor rálépett, aztán egy jó nagy nevetés, "ezért lestél Te engem" és egy nagy puszi. Bálint napkor pedig egy szó nélkül szív alakú sajtot, szalámit és retket tettem a szendvicsére, így játszogatunk... persze erre biztos sokan mondják gyerekes, szeretünk bolondozni) a hivatalossal pont úgy vagyok , mint Babett, a virágnak bármikor, bárkitől örülök...
süti beállítások módosítása